A rock zene stílusai
"A rock örök és elpusztíthatatlan !" - Schuszter Lóránt
Az összevont stílusok meghatározásával nem törődve vagyon.
A kivétel azért erősíti a szabályt!
A stílusok meghatározásánál arra kell odafigyelnünk, hogy ne
egyszeri meghallgatás után, (ezalatt az egy előadótól egyetlen dal
meghallgatását értem,) alapján kell eldöntenünk, hogy egy zenekar
milyen stílusba sorolható, és milyen stílust képvisel, hanem
több dalt is meg kell hallgatnunk egy bizonyos előadótól, hogy
biztosan el tudjuk dönteni, és meg tudjuk határozni a stílusát.
Mert lázadni mindig van miért ! -saját
Acid-Rock:
1966-67-ben a flower-power
idején, az akkori garázs-rock
zenekarok gyűjtőneve, amely utalt
a zenével párhuzamosan terjedő,
kábítószerekhez kapcsolódó
szubkulturára is.
A pszichedelikus rocktól abban
különbözik, hogy képviselői
kevesebb hangsúlyt helyeztek
a produkció "eladására",
stilizálására. Az acid-hatások
ezzel szemben a hangszeresek
játékában - például a se vége,
se hossza gitárszólókban
nyilvánultak meg.
Ismert képviselője volt pl: a Grateful Dead.
Art-Rock (művészi-rock):
Szokták szimfonikus progresszív rocknak is nevezni.
A gyökerei a populáris zenében keresendők,
nagyon csapongó néhol kemény durva ritmusok, néhol
kellemes dallamok jellemzik.
A dalok fő vonulatát jellemzően inkább a dallamos
zenei hatások adják.
Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető
és sajátosan elvont zene, művészi hatásokkal.
pl: Pink Floyd, After Crying
Alternatív-rock: -saját
röviden: alter
Két lehetőséget felkínáló
rock zene, amely szintén
választási lehetőséget
kínál fel, hogy eldönthessük,
hogy a keményebbb zenékhez
vonzódunk-e jobban vagy
a pop-osabbhoz.
Ígyhát ez a stílus közepesnek
modható keménységben, amely válaszfalat állít
a pop és a rock zene közé,
és egyben magában foglalja azt. A maga elvont stílus jegyeivel.
Sajátos szürrealisztikus dalszöveg világával.
Eléggé populáris kategória.
pl: Kispál és a Borz, Kiscsillag,
Red Hot Chili Peppers, Heaven Street Seven,
Radiohead, White Stripes, Manökken Proletarz, The Idoru, The Cure,
Alternatív-metal:
Az alternatív-metal kialakulása
a 90-es évekre tehető. Ahogy a
Jane' Addiction, úgy az 1990-es
évek elejének heavy metal gyökerekkel
rendelkező legnépszerűbb csapatai közül
sokan szorultak az "alternatív metal"
feliratú dobozba. A címkét az előadók
széles körére alkalmazták, akik különböző
stílusokkal ötvözték a metalt, és nem is
mindig az alternatív rockkal.
Alternatív metalnak nevezték többek között
a Seattle-i grunge színtérről az Alice In
Chainst, a noise rock beütésű White Zombie-t
és más, többféle stílusból merítő csapatokat.
A Faith No More jazz, punk, funk, metal és hip-hop
elemekkel kombinálta alternatív rockzenei világát.
Az alternatív metal bandák első hulláma keverte
a heavy metalt a prog rockkal (Jane's addiction,
Primus), garage punkkal (Soundgarden, Corrosion
of Conformity), funkkal (Faith No More, Living
Colour), rappel (Faith No More, Biohazard),
industriallal (Ministry, Nine Inch Nails),
world musiccal (Sepultura).
Mostanában
pl: Alice In
Chains, Foo Fighters, Godsmack,
Faith No More, Soundgarden
Beat:
A hatvanas években a jazzel szembeforduló
(bár jórészt abból is merítő), népzenei elemekkel
is keveredő szórakoztató-zenei stílus, ill. irányzat,
melynek jellegzetessége az ütemek elejének hangsúlyozása
(beat), a pengetős (elektromos) hangszerek előtérbe kerülése,
a szöveg és az énekhang szerepének fokozódása.
Míg a fiúk a gitárhúrokat szaggatták, addig a lányok
romantikára áhítoztak. A 60-as évek lágyabb, dallamosabb
zenéjét négy liverpooli gombafejű hozta divatba. Dalaik
a szerelemről, szépségről, szabadságról szóltak, fülbemászó
dallamokkal. Mivel jóképűek is voltak, a lányok sírtak a
boldogságtól, hacsak rájuk pillanthattak. Minden idők
leghíresebb és legsikeresebb együttese, a Beatles. Lemezeiket
a világ minden sarkában keresik még ma is. Akinek eredeti Beatles
lemeze van, nem igen akar megválni tőle, hiába a szuper hi-fi
szerelés. John Lennon (ritmusgitár, zongora, ének), Paul McCartney
(basszusgitár, zongora, ének), George Harrison, és Ringo Starr (dob) olyan magasra tették
a könnyűzenei műfaj mércéjét, amelyet azóta sem nagyon tudott senki
megugrani. Remekül használták a médiát, amely új lehetőségeket vitt
a zeneiparba. Az első film, amely egy zenekarról szólt, nekik
köszönhető: A Sárga tengeralattjáró. A film közelebb hozta ezt a
világot azokhoz is, akik nem juthattak el koncertjeikre, és
bepillanthattak a kulisszák mögé. A világnak meg kellett tanulnia,
hogy mi az, hogy "rajongó". Amerre csak mentek, felléptek, szó szerint
tömeghisztéria alakult ki. Ők voltak az elsők, akiknek a koncertjén
biztonsági őrök vigyázták a zenészeket, mert a tömeg széttépte volna
őket a nagy imádatban. Az együttes 1970-ben felbomlott, de tagjai
sikeresen tudtak szóló karriert is befutni. Ők azok, akik először kaptak
nemesi címet a zenéjük és munkásságuk elismeréseként Angliában - lovaggá
ütötte őket a királynő. Sajnálatos módon ketten már nem élnek, és
John Lennon halála tovább szította a körülöttük kialakult legendát,
hiszen őt lelőtte egy nem normális, de Paul McCartney ma is aktívan dolgozik,
koncertezik. A 70-es években a vietnami-amerikai háború olyan stílust hozott
létre a beatzene műfaján belül, amely már komolyabb, politikai témájú dalokról
szólt. Máig leghíresebb képviselője Bob Dylan, aki egy szál gitárral képes volt
lázba hozni hallgatóságát, mert szövegei olyan tartalmúak voltak, amelyek a
háború ellen, a rasszizmus ellen íródtak. Tömegek énekelték himnuszszerűen
ezeket a politikai tüntetéseken.
pl: Beatles
Boogie-rock:
A ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából,
a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat
játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik)
származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán
egyből Lynyrd Skynyrd ill. ZZ Top ritmusokra gondolnak.
A Young tesók bandájának teljesen egyszerű, sallangoktól
mentes boogie rock muzsikája keresztül-kasul bejárta a
földgolyót, az AC\DC-vel, emberek milliói buliztak és buliznak a
muzsikájukra. A boogie rock a heavy blues-rock egyik ága
a '60-as évek végén.
pl: AC\DC, Airbourn, ZZ Top, Jackyl, Lynyrd Skynyrd
Boogie-woogie (bugivugi):
A boogie-woogie az 1920-as években Chicagoban,
a bluesból kialakult, de annál általában gyorsabb,
hangszeres/zongora játékstílus és táncfajta.
Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra
íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi
Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a
dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínűség
eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és
rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének
oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő
alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és
állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével
megszólaltatott ritmusok.
Jimmy Yancey-t, aki az USA vasúthálózatának gócpontjában,
Chicagóban született, szokták a Boogie feltalálójaként tisztelni,
legalábbis abban az értelemben, hogy ő teremtette meg ennek a zenei
stílusnak igazi egyéniségét. Ez úgy 1925 táján történt. Clarence Smith,
akire magasnövése miatt a "Pine Top" gúnynevet ragasztották, egészen
egyéni balkezes Boogie-stílust fejlesztett ki.
Albert Ammons, Maede Lux Lewis, a Honky Tonk Train Blues
zeneszerzője és Charlie Cow Cow Davenport a Boogie úttörőinek
további három képviselője. Zene ritkán volt ilyen átütő erejű
a Jazz hazájában.
1938-ban jött igazán divatba, és később mint
zene és társastánc jelentős hatással volt a rock and rollra.
pl: Meade Lux Lewis, Joe Turner, Bugle Boy, George W. Thomas,
Clarence Smith, Albert Ammons
Black-metal:
A black metal első hulláma Európában alakult ki az 1980-as évek
első felében a svájci Hellhammer és Celtic Frost, valamint a svéd
Bathory vezetésével. A műfaj elnevezése a Venom 1982-es albumának
címéből (Black Metal) származik. A nyolcvanas évek végén elsődlegesen
Skandináviában kelt életre a második hullám az olyan zenekarok révén,
mint a norvég Mayhem, Burzum és Emperor. A black metal stílusilag és a
produkció minőségét tekintve is meglehetősen változatos, habár a legtöbb
zenekar a "károgó", morgó énekre, az erősen torzított gitárokra és a sötét
atmoszférára helyezi a hangsúlyt.
A Darkthrone dobosa Fenriz így magyarázza: "Volt valami, amit
a produkcióval, a dalszövegekkel, az öltözködésükkel ki akartak fejezni,
az elkötelezettség, hogy csúf, nyers, fenyegető dolgokat csináljanak.
Nem volt egy általánosan elfogadott hangzás." A sátáni témák megszokottak
a black metalban, bár sok zenekar az ősi pogányságból merít ihletet, a
kereszténység előtti idők értékeihez való visszatérést hirdetve.
pl: Cradle of Filth, Dimmu Borgir, Venom, Mayhem, Burzum, Dracena,
Shadow, Bathory, Bornholm, Turulvér stb.
Blues:
A rock egyik alapja a blues, ezzel a lassú,
de annál színesebb zenei világgal.
Egyszerre kötött és egyszerű forma, amelyet
ihletett éneklés és improvizatív
játékstílus jellemez.
Manapság rengeteg alműfaja van, akárcsak
a jazznek. Az Egyesült Államokban alakult ki,
valamikor 1870 körül. Meg kell említenem, hogy
vannak olyan szakértők, akik már harminc évvel
korábbra is datálják, de ezek csak a próbálkozások,
egy-két blues jellegű zene valóban lehetett ekkor.
A legtöbb zenekutató által elfogadott időpont az XIX.
század második fele. Mint említettem, az első bluesok
igazi népdalok voltak, melyeket az afro-amerikai munkások
a hagyományaik alapján adtak elő, de már nem a tradicionális
afrikai hangszereket használták, vagy nem csak azokat.
A korai előadók éneküket leggyakrabban szájharmonikán,
a már említett bendzsón vagy gitáron kísérték, de hangszerré
váltak még a mosóteknő, botok, és csontok is. Később, az
elektronikus hangszereket is felhasználták, de ez már a XX.
század második harmadára jellemző. A kezdeti időszakban,
(XIX.sz.)a két legkiemelkedőbb blues-énekes két nő volt:
Gertrude Ma Rainey és Bessie Smith.
A blues rockon át megtaláljuk a magyar népzenében is,
ez nem más, mint a kesergő. A blues ugyanis, dalban
elbeszélt panasz, a témaválasztás is ennek megfelelően
alakul. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a
bluesban a korabeli Amerika feketéinek (rabszolgáinak)
hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a
menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága.
Zenei stílussá a XX. századra nőtte ki magát, amikor
már több alműfajt különböztetnek meg a blueson belül.
Érdekesség, hogy a blues és a country rokon műfajok,
mert mindkettő gyakorlatilag népzene. Különbség az
eredetben van. A country a telepesek műfaja, a blues
a behurcolt rabszolgáké, és azok leszármazottaié.
Mivel együtt éltek, hatással voltak egymásra,
ugyanazokat a hangszereket használták, gyakran még
a dallamviláguk is hasonló volt. Sokszor még
a kiadók is összekeverték a kettőt. Ez nem is csoda,
ha figyelembe veszzük, azt, hogy a világ minden tájáról
érkező szerencselovagok, is magukkal hozták a saját
kultúrájuk termékeit. Ma is találunk Amerikában ír, skót,
brit, francia, spanyol, és egyéb leszármazottakat,
betelepülteket.
Kezdetekkor nem voltak éles határok, az egyes műfajok között.
Az éles határ először a húszas évek második felében,
kezd megjelenni, amikor már a kiforrott jellemvonások jól
elkülöníthetők, és a többi műfajból, csak színesítik a repertoárt
az egyes előadók. A blues mindig kissé szomorkás, néhol szókimondó,
és lassú ritmusú zene. Ezek a jellemzők, a keresztény spirituálékkal,
és az európai balladákkal mutatnak rokonságot. Ebben a korszakban
ugyanis a rabszolga-felszabadítás mellett a kereszténység is
gyorsan terjed, a vallási énekek pedig hatással vannak a fekete
zenészekre is. Itt is több elágazás van, a legismertebb talán a
gospel (vagy Godspell). Egy lényeges dolgot azonban tisztázni kell,
a spirituálé, és a gospel vallási, a blues világi zene.
Természetesen, mindkettő hatással volt, és van a másikra, és a
blues is belesző a szövegbe vallási tartalmakat, azonban alapvetően
világi műfaj.
Területileg is ketté lehet választani a bluest és két fő ágát. Chicago,
és a közép amerikai területek, a Missisipi környéke, a legerősebb
vonal, a chicagoi volt. Egyik vallásosabb, ez a déli ág, a másik
inkább világias, ez az északi. A szövegek, is ehhez igazodtak, és
az amerikai irodalom részét képezték, és képezik ma is.
Mint a népdalok, szájról szájra, fülről fülre terjedtek.
Ez az oka annak, hogy egy-egy szöveget, témát a különböző
előadók másképp tálaltak.
Ha már az előadóknál, és szerzőknél tartunk, álljon itt
néhány név: Big Bill Broonzy és a Son House, Robert Johnson,
az első nagy generáció képviselői, tőlük lesték el a már leírt
módon az ifjabbak, Muddy Waters vagy Howlin' Wolf.
Magyarországon csak az 1940-es években jelent meg a blues, pont
abban az időszakban, amikor a nagyvárosi blues kialakult,
villanygitárral, és egyéb elektromos hangszerekkel. A Magyar
Rádióban hangzott el néhány blues felvétel hanglemezről.
Ebben az időben, szinte kizárólag jazz zenészek játszottak
blues dalokat.
pl: Gertrude Ma Rainey, Bessie Smith, Big Bill Broonzy,
Son House, Robert Johnson, Muddy Waters, Howlin' Wolf
Blues-rock:
A blues-rock előfutára és szinte megalapítója Janis Joplin volt.
A tradícionális blues és a rock and roll elemeit egyesítő hibrid
műfaj, amely főleg az elektromos gitár játékára helyezi a hangsúlyt
az akkusztikus gitár, illetve a szájharmonika helyett.
Gyökerei a Chicago blues stílusig nyúlnak vissza, ami a delta-blues-al
ellentétben 12-ütemmel dolgozott 6 helyett, és gyakran alkalmazott
improvizációkat is. Önálló műfajként Magyarországon, csak a hetvenes
években vált a Hobo Blues Band 1978-as megalakulásával egy időben.
A nyolcvanas években megerősödött, és a műfaj sajátosságait kihasználva
igen gyakran a rejtett mondanivaló is eljutott az értő közönséghez.
A magyar előadók közül sokan kivívták a világban is az elismerést.
Ha megemlítjük Földes László Hobo, Boros György, Hagyó Béla,
Ferenczi György, Török Ádám, Deák Bill Gyula, Póka Egon,
Tátrai Tibor, Takács Tamás (elnézést, ha valakit kihagytam) nevét,
zenész körökben bárhol a világon elismerő bólintásokat kapunk válaszként.
pl: Status Quo, Suzie Quatro, Jerry Garcia Band,
Hobo Blues Band, Deák Bill Blues Band, Vikidál Blues Band,
Takáts Tamás Blues Band
Country-rock:
A country zene az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban, és az
Appalache-hegység területén kialakult zenei stílus. A hagyományos
népzene, a kelta zene és a gospel keveredik benne. A stílus az
1920-as években kezdett elterjedni a kissé degradáló hillbilly zene
néven, majd az 1970-es évektől a country és a western zene kifejezéseket
kezdte használni a köznyelv. Erre épül a country-rock stílus, amely
többnyire a country-t és a rock zenét egyesíti.
pl: Magyar: Fonográf
Külföldi: Gram Parsons, Poco, Allan Lopes & The West Coast
Country Band, Eight Miles High, Eagles, Neil Young,
Kinky Friedman, Smokie, Blue River
Dallamos-rock: -saját
A rock zene egyik dallamosabb változata, amely
tetszetős, könnyen megjegyezhető, dallam-központú
szövegekkel rendelkezik, mellyet jó hallani a fülnek.
pl: Zanzibár, Bon Jovi, Bikini, Generál, Universal, Juventus, Color
Death-metal:
(a hóhér)
A thrash hamar több extrém metal műfajra kezdett szétválni.
Az Allmusic szerint, a Slayer: Reign in Blood albuma "szinte
egymaga inspirálta a death metal műfajt (legalábbis az
Atlanti-óceán amerikai oldalán)". A NWOBHM zenekar Venom szintén
fontos előfutár volt. A death metal mozgalom az óceán mindkét
partján felhasználta az "istenkáromlás" és a "sátánizmus" elemeit,
mint ahogy az említett előadók.
Feltételezések szerint a death (magyarul halál) metal kifejezés a
Death Metal című dalból származik, a Bay Area-i Possessed zenekar
Seven Churches (1985) albumáról. A death metal hasznosította a
thrash és a hardcore sebességét és agresszióját, olyan dalszövegekkel
összeforrasztva, melyek a Z-kategóriás kaszabolós mozifilmekre
jellemző erőszakra és sátánizmusra koncentráltak. A death metal ének
tipikusan zord. Ide tartozik a torokból feltörő "halálhörgés", az éles
hangú üvöltés és egyéb szokatlan technikák. A mélyhangú, agresszív
énekstílus mellett lehangolt, erősen torzított gitárok és az extrémgyors
dobolás jellemző, gyakran szélsebes lábdobokkal, pusztító ütemekkel
(blast beat) és szinkópálással. Jellemző a gyakori tempó és ritmusváltás is.
pl: Magyar: Age of Agony, Angeldeath, Angelus, Darktempered,
Dim Vision, Watch My Dying
Külföldi: Mythic, Amon Amarth, Aborted, Angel Corpse,
At The Gates, Atrocity, Azarath stb.
Doom-metal:
A műfaj az 1980-as évek közepén bukkant fel olyan zenekarokkal,
mint a kaliforniai Saint Vitus, a marylandi The Obsessed, a chicagoi
Trouble és a svéd Candlemass. A doom metal mozgalom elutasította más
metal műfajok sebességmániáját, vontatottá lassítva a zenét. A doom
metal gyökerei a korai Black Sabbath albumokig vezetnek vissza, és a
stílus mindazt megtestesíti a dalszövegekben és a zenei megközelítésben,
amit a Sabbath és olyan kortársai, mint a Pentagram és a Black Widow
képviseltek. A The Melvins szintén jelentős hatással volt a doom metalra
és számos alműfajára is. A metal sok egyéb változatához képest a doom
zenekarok a dallamra, a melankólikus tempóra és a temetői hangulatra
helyezik a hangsúlyt.
pl: Magyar: Autumn, Black fever, Burial Stone, Öröm, Wall of Sleep,
Doomsday, Excidium, Libra, Magma
Külföldi: Revelation, Reverend Bizarre, Saturnus, Silent Winter,
Solitude Aeternus, Thunderstorm, The Eternal
Experimental-rock_experimentális-metal:
Ahogy a név is mutatja, az experimental (kísérleti) rock
eltávolodik a bevált formáktól. Alapvetően ellene van a
megszokott strófa-refrén-strófa alkalmazás
bevált szokásának. Szabad és innovatív muzsika ez, melyben
a szabályok megkerüléséé, az improvizatív előadásmódé, nehezen
átlátható szövegeké (ha van szöveg egyáltalán), furcsa kompozíciós
és ritmikai megoldásoké a főszerep.
pl: Glenn Branca
Extrém-metal:
E szélsőséges metal túlzó és különleges keménységével, egy új stílust
teremtett, amely rendkívüli és végletes.
pl: Carcass, Slipknot, Lordi, Peraspera,
Sin Of Kain, Stopyt, Dark Funeral, Testament
Folk-rock_folk-metal (népi rock):
A folk metal az 1990-es évek elején alakult ki. Első képviselőjük a
Newcastle-i székhelyű Skyclad együttes, tulajdonképpen ők a stílus
megalkotói. Korábban is létezett már hasonló stílus, a folk-rock,
amely a folkos népzene és a rock zene keveredéséből alkult ki.
Európában, de hazánkban különösen népszerű manapság a folkos
dallamokkal kevert heavy metal.
A metal zenében használt alaphangszerek mellett jellemzően
akusztikus és tradicionális népi hangszereket (pl.: hegedűt, dorombot,
furulyát, dudát) szerepeltetnek dalaikban, melyeknek témája a természet
szépsége, a pogány hagyományok tisztelete, a közös mulatságok vagy vitézi
csaták felelevenítése. A legtöbb folk metal zenekar megjelenésében, a
pogány időkre utaló korhű ruházat viselésében is ápolja a hagyományokat.
A stílus egyik megteremtője az 1990-es években ténykedő brit Skyclad és az
ír Cruachan volt, bár a legjobb folk metal bandákat manapság nem a kelták
leszármazottai, hanem Finnország fiai és lányai alkotják.
pl: Magyar: Kormorán, Dalriada, Szkítia
Külföldön: Skyclad, Cruachan, Jethro Tull, Blackmore's Night, Korpiklaani, Tyr, Arkona,
Finntroll, Ensiferum, Turisas, Eluveitie stb.
Glam-rock_glam-metal (bájos metal) vagy Hair-metal:
A"glamour rock" rövidebb formája, néhol az USA-ban Glitter-rockként említik.
A hair metal stílusvilágát a pop orientált heavy metal és hard rock előadók
alkották a 80-as években.
Nem túl bonyolult, hangos, arénákat megtöltő zenéjük kiegészült egy látványos
megjelenéssel, mely az Mtv érában szinte kötelező volt. Szegecses ruhát
viseltek, erős makeupot használtak, hajuk hosszú volt és tupírozott.
Megjelenésük fontosabb volt, mint a zenéjük.
Bizarr szövegekkel, kisminkelt, csillogó jelmezekben virító előadókkal
sokkolta a közönséget, elsősorban az angolszász területeken.
Egy a 70-es évek elején virágzó stílust jelent, amely később meleg hangzása
és még melegebb öltözködési stílusa miatt háttérbe szorult. Megszólaltatói
igen androgén hatást nyújtottak.
A glam rock a rockzene egyik stílusa, amely a korai 70-es években,
a poszt-hippi korszakban került előtérbe. Javarészt angol együttesek által érte
el a tetőpontját 1971 és 1973 között.
Híres előadók voltak: a T. Rex, a Slade, a Queen, a Roxy Music,
a The Paperhund, a Mott the Hoople, a Sparks és a Mud.
Késői korszakukra jó példa a KISS együttes.
Amerikában kevés népszerűséget ért el ez a stílus, azt is javarészt New York,
Detroit és Los Angeles környékein. Amerikai glam rock előadók voltak a
New York Dolls, Alice Cooper és a Wayne County. Ez a műfaj nem a
komolyságról, sokkal inkább a bulikról, jókedvről, felhőtlen élvezetekről szól,
nem feltétlenül kell viccbe, vagy túlzott giccsbe fordulnia.
A glam metal a heavy metal egyik zenei irányzata,
mely az 1970-es évek végi Amerikában keletkezett a glam
rock és a heavy metal keveredésével. A fősodorbeli rock domináns
irányzata volt az 1980-as években és az 1990-es évek elején. Az
irányzatot szokták – úgy a kritikusok mint a rajongók – hair metalnak
is hívni. A kifejezést az MTV kezdte népszerűsíteni, utalva az előadók
jellegzetes hajviseletére (hosszú, borzolt haj). A rajongók ma leginkább a
glam metal elnevezést használják, míg népszerűsége tetőfokán leggyakrabban
heavy metalnak vagy egyszerűen metalnak hívták.
A glam metalra jellemző a hedonista zeneszövegek, a téma gyakran a szex, a szesz és
a kábítószer, az elsőhullámos zenekaroknál némi okkultizmust is belekeverve. Zeneileg
a glam metal dalokra jellemző az eltorzított aláfestés gitárral, illetve a pergő
gitárszólók, himnikus kórusbetétek, kemény dobolás, aláfestés basszussal. Mindezek
együttesről együttesre változnak, és függenek a korszaktól is, amelyben alkottak. Sok
előadó híresült el züllött életmódjáról, hosszú, felborzolt hajáról, smink használatáról,
rikító ruhák és kiegészítők viseletéről, melyek bizonyos fokig az 1970-es évek Angliájából
eredő glam rock irányzatnak is ismertető jegyei.
E stílusba sorolt előadók: T. Rex, Slade, Roxy Music,
The Paperhund, RATT, Pretty Boy Floyd, Dokken, Cinderella, Europe,
Hanoi Rocks, Danger Danger, Def Leppard, Whitesnake
Van Halen, Mötley Crüe, David BoWie, KISS, Tigertailz,
Poison, Wrathchild, MADAM X, Extreme, Twisted Sister
Glitter-Rock: - saját
Hasonló, mint a glam rock, - de annál csillogóbb -
csak itt tudatosan törekedtek a
tinédzser arcra, a látványos megjelenésre és a tupírozott hajra.
Nem annyira kifinomult, mint a glam-rock.
Képviselő: Gary Glitter.
Gothic-metal=Goth-metal=Gótikus-metal=Gótikus-rock=Szimfónikus-metal=Szimfónikus-rock
=Neoklasszikus-metal=Opera-rock=Opera-metal:
Megnevezés alatt azt a heavy metal alapokon nyugvó zenét
értjük, ami szimfonikus elemeket is tartalmaz. Európában az
1990-es évek elején - jórészt a Celtic Frost hatására - a
doom/death metal fúziójával brit zenekarok, mint a
Paradise Lost, a My Dying Bride és az Anathema létrehozták
a jellegzetes kettős énekkel kísért gothic metal stílust, ahol
a death metalból átvett mély "halálhörgést" tiszta női
énekhang kíséri.
Legismertebb követőik Norvégiából a Theatre Of Tragedy, a
Trail Of Tears és a Tristania. Amerikából a Type O Negative a stílus
legelismertebb képviselője. A svéd Therion komolyzenei kísérleteinek
köszönhetően aztán szimfonikus metal (egy dallamosabb és populárisabb
stílus) mozgalommá alakult a gothic metal olyan csapatokkal, mint a
holland Within Temptation, a liechtensteini WeltenBrand, vagy az
ausztrál Virgin Black vagy.
Ezek a zenei elemek hasonlóak a klasszikus szimfóniákban
használatosakhoz. A szimfonikus metal megnevezés jelöl egy meghatározott
zenei műfajt a metal kategóriáján belül, de használják kiegészítő tagként
más metálműfajok megnevezéséhez is. A műfaj azokra az együttesekre
vonatkoztatható, akik keverik a különböző metal-nemeket, de zenéjük közös
jellemzői a női vokál és a klasszikus, "operás" témák, amitől a zene
szimfonikus jelleget kap, ilyen pl: az Evanescence is.
A szimfonikus metalt gyakran nevezik még opera-metalnak,
opera-rocknak zenei gyökerei pedig a gothic metalig, a power metalig
és a klasszikus zenéig nyúlnak.
A gothic metal alapjait az 1990-es évek elején a brit doom-death metal nagyságai,
a Paradise Lost és a My Dying Bride tették le. A gótikus katedrálisok hűvös sötétjét idéző
zenéhez a death metalosan hörgő férfi és a lágyan dallamos női ének "szépség és szörnyeteg"
típusú kettőse társult. Főleg norvég és holland zenekarok alkalmazták előszeretettel ezt a
formulát, és teremtettek új zenei színteret Európában a '90-es évek második felében. Napjainkban
az eredeti stílus kihalóban van, lassan feloldódott más irányzatokban. Elhagyva a hörgést néhányan
a szimfonikus metallal ötvözték hangzásukat, mások a dark rock hangzások felé nyitottak.
pl: Evanescence, Gyöngyvér, Nightwish, Therion, Epica, Blackthorn, Artrosis,
Nightfall, Ordo Funebris, Whitin Temptation, Sirenia, Mandragora Scream,
Tristania, LunaAeterna, Lunatica, Artanys, Todesbonden, Xandria, Demether, Theatre Of Tragedy,
Trail Of Tears, Type O Negative, WeltenBrand, Virgin Black.
stb.
Grindcore:
A hardcore punk extrémebb változata.
A grind, azaz grindcore a '80-as évek közepén alakult ki;
olyan bandák hívták életre a stílust mint
a Napalm Death, Carcass és Anal Cunt, hogy csak néhányat
említsek a műfaj nagyjai közül. A grindcore gyökerei
a hardcore-punkban és a korai death metálban leledzenek.
A cél az volt, hogy ezeknél is sokkalta gyorsabb ütemű,
"darálósabb" zenét kreáljanak. Puszta sebességére tekintve
a jelenleg létező zenei stílusok túlnyomó részét messze
túlszárnyalja, ennek ellenére érzelmi spektruma mégis sokkal
nagyobb, mint az átlag
hallgató elvárná. A grind számok jellegzetesen velős,
lényegretörő, rövid, egyszerű,
és agresszív szerzemények, itt teljesen felesleges bravúros
technikalitást keresni.
Jellemzője a pusztító cséplés,az ordító vokál, rövid, gyors,
zúzós számok változatossága kétségbevonhatatlan,
hisz a régi, mocskos
hardcore punk ősi primitivitásától egy olyan szintre fejlődött,
ahol a death és thrash
hatások mellett doom, elektronika, noise, és számtalan más stílust
belekevernek, ezzel
is igazolva a grind rugalmasságát. A szövegek nagyon brutálisak,
általában politikai témájúak.
Kreativitástól és értelemtől
mentes zenei dühkitörés, ez egy sajátos, szélsőséges,
és kompromisszummentes stílus.
pl: Gwar, Spasm, Napalm Death, Din-Addict, Crowpath, Mumakil, Scum, Fist In Fetus
Grunge:
(angolul: piszok, mocsok)
A grunge könnyűzenei stílus gyökereit és kezdeteit
az amerikai underground mozgalomban kereshetjük. A Seattle Sound-ként
is emlegetett alternatív rock irányzat ötvözi és továbbgondolja a rock,
punk, hard rock és az indie rock alapokat. Megjenenése a nyolcvanas
évekre tehető, Washington állam, azon belül is Seattle környezetére.
Híressé a kilencvenes évek elején vált két meghatározó album, a Nirvana
Nevermind és a Pearl Jam Ten lemeze hatására. Sokan ennek tulajdonítják a
'80-as évek rockzenéjének lezárását, és a legutolsó rockforradalomként
jellemzik.
pl: Nirvana, Pearl Jam, Sound Garden, Mudhoney stb.
Hardcore:=hc
A fekete Bad Brains-t, a Henry Rollins-féle Black Flag-et vagy
a Minor Threat-et szokás többek közt a stílus letéteményeseinek
tekinteni. A kifejezést a legtöbben a D.O.A. zenekar Hardcore
‘81 albumának címéből eredeztetik. Ezekre a bandákra mind jellemző
volt a korukhoz képest extrém tempójú, dühödten ordibálós vokálokkal
operáló, harapós gitárhangzású, pogózható, de fajsúlyos koncepció, mint
ahogyan ma is nagyjából ennyivel lehet zeneileg definiálni.
pl: Sick Of It All, Evergreen Terrace, A Better Tomorrow, Born From Pain,
Buried Inside, Cataract
Hard-rock:
(kemény-rock)
Jellemzője egyfajta hangos, agresszív gitárhangzás és a korábbinál
hangosabb ritmusszekció. Kialakulásának kulcsmozzanata volt az 1960-as
évek első felében az amerikai rock 'n' roll találkozása a korabeli brit
blues-zal. A hard rock a rock and roll zene egyik típusa, melynek gyökerei
az 1960-as évek garázs- és pszichedelikus rock zenéjéből erednek.
A riffekkel dolgozó torzított gitárhangzás, a dobok és a basszus kemény
alkalmazása jellemzi. A legelső ilyen zenét játszó együttesek: The Rolling Stones,
Yardbirds, The Kinks, The Who és Cream. Jellemző volt zenéjükre a blues-os
témaválasztás, a hangos gitár és ritmuskíséret.
pl: Queen, Deep Purple, Uriah Heep, Steppenwolf, Edda, LGT, Lord, Bikini,
Rainbow, Korál, P.box, P.MOBIL, Yes, No, Piramis, V'MOTO-ROCK, Dinamit, Saxon,
Black Sabbath, Thin Lizzy, The Who, The Sweet, Aerosmith, Rolling Stones stb.
"A metal megnyílt és szembenézett a külvilággal" - írja Christe.
Hangos és kemény hangzású rock zene
(vagy egyszerűen csak metal) egy rock zenei műfaj,
mely 1968 és 1974 között jött létre.
A heavy metalt életre hívó, blues-rock és pszichedelikus
rock gyökerekkel rendelkező együttesek gitár és dobközpontú,
vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás
és gyors gitárszólók jellemeznek.
A korai brit rockegyüttesekre nagy hatással volt az amerikai
blues zene. Az 1960-as évek közepén olyan együttesek, mint a
The Rolling Stones és a The Yardbirds sok - eredetileg akusztikus
gitáron előadott - klasszikus blues nótát vettek lemezre elektromos
gitárral és olykor gyorsabb tempóval.
Ezekkel a zenei kísérletekkel az angol blues-alapú bandák - és az
általuk inspirált amerikai együttesek - kialakították azokat a
stílusjegyeket, melyek a heavy metal alapjait adják:
középpontban a kemény akkordokból építkező hangos és torzított
gitárjáték. Ennek a megszólalásnak a népszerűsítésében kiemelkedő
szerepet játszott a The Kinks 1964-es slágere, a You Really Got Me.
A gitárhangzás fejlődésében jelentős szerepe volt a gitárerősítők
feedback technológiával szerelt új generációjának. A The Kinks gitáros
Dave Davies mellett más gitárosok, mint például Pete Townshend
(The Who) és Jeff Beck (Tridents, The Yardbirds) is kísérleteztek
a feedback technikával. Hogy az egyre hangosabb gitárral lépést
tudjanak tartani, a dobosok is erőteljesebb megszólalást, komplex és
szintén hangosított megközelítést kezdtek alkalmazni, szemben a
blues-rock - apró dobfelszereléseken elővezetett - kezdeti maszatolós
dobolási stílusával. Az énekesek is hasonlóan módosították technikájukat
és erősítőkön keresztül növelték önbizalmukat, gyakran stílusosabb és
drámaibb előadásmóddal kísérve.
A puszta hangerő tekintetében, főképp az élő koncertek esetén, a The Who
"minél-nagyobb-és-hangosabb - Marshall-falakat" használt. Az erősítő és
felvételi technika egyidejű fejlődésével lehetőség nyílt ennek a súlyosabb
megszólalásnak a sikeres lemezre préselésére is.
A blues-rock és a pszichedelikus rock összeházasítása képezte a
heavy metal igazi alapját. A műfajok összeolvasztásának egyik legnagyobb
hatású együttese a Cream trió volt, akik masszív, súlyos hangzást alakítottak
ki a gitáros Eric Clapton és a basszusgitáros Jack Bruce közti uniszónó
riffeléssel, és Ginger Baker dupla lábdobjával. Első két nagylemezüket,
Fresh Cream (1966) és Disraeli Gears (1967), az eljövendő műfaj alapvető
prototípusaként tisztelik. A Jimi Hendrix Experience bemutatkozó albuma, az
Are You Experienced? (1967) szintén nagy hatású volt. Hendrix virtuóz
technikáját sok metal gitáros igyekezett később felülmúlni, és az album
legsikeresebb dalát, a Purple Haze-t néhányan az első heavy metal slágerként
aposztrofálják.
Kialakulása és korai népszerűsége (1960-as évek vége, 1970-es évek eleje)
1968-ban a hangzás, ami heavy metal néven lett ismert, kezdett összeérni.
Sok kutató és rajongó a Blue Cheer által feldolgozott Eddie Cochran
klasszikust, az 1968 januárjában megjelent Summertime Blues-t tartja az
első heavy metal dalnak. Júliusban három korszakalkotó felvétel jött ki:
a Steppenwolf-tól a Born to Be Wild a tipikus heavy metal dalszöveg őseként,
a Yardbirds-től a Think About It dal - az együttes utolsó kislemezének
B-oldaláról - Jimmy Page gitáros játékával, mely előrevetítette azt a fémes
hangzást, ami hamarosan hírnevet szerzett neki, és végül az Iron Butterfly-tól
az In-A-Gadda-Da-Vida album, a 17 perces címadó számmal, mely nagylemez az
elsőszámú jelölt a legelső heavy metal album címre. Augusztusban a Revolution
dal kislemez változata a The Beatles-től a maga erőteljes gitár és
dobhangzásával új standardokat állított fel a torzított megszólalás
terén a sikeres előadók között.
A Jeff Beck Group - melynek vezetője Jeff Beck, éppen Page elődje volt a
Yardbirds gitárosi posztján - ugyanabban a hónapban jelentetette meg
bemutatkozó albumát, és így a Truth szintén jelölt a legelső heavy metal
album címre. Októberben adta első koncertjét Page új együttese, a
Led Zeppelin. Novemberben a Dave Edmunds gitárossal felálló Love Sculpture
kiadta a Blues Helping lemezt, rajta Hacsaturján Kard táncának (Sabre Dance)
lüktető, agresszív átiratával. Szintén ugyanebben a hónapban jelent meg a
Beatles úgynevezett Fehér Albuma, melyen a Helter Skelter hallható, az egyik
legsúlyosabb hangzású dal, amit vezető együttes addig kiadott.
1969 januárjában jelent meg a Led Zeppelin bemutatkozó nagylemeze és a 10.
helyig jutott a Billboard lemezeladási listáján. Júliusban a Led Zeppelin
a Cream-ihlette, de nyersebb hangzású Grand Funk Railroad power-trióval
játszott az Atlanta Pop Fesztiválon. A következő hónapban egy másik
Cream-gyökerű power-trió, a Mountain adott egyórás műsort a Woodstock
fesztiválon.
Ősszel a Led Zeppelin II első helyig jutott és az album kislemeze,
a Whole Lotta Love negyedik lett a Billboard poplistáján. A metal
forradalom elindult. A Led Zeppelin határozta meg a terjedő műfaj
sarokpontjait Page erősen torzított gitárjátékával és az énekes
Robert Plant drámai stílusával. Más bandák a következetesen egyre
súlyosabb, "tiszta" metal hangzásukkal bizonyultak hasonlóan fontosnak
a műfaj elfogadtatásában. Ebből a szempontból 1970-ben megjelent
lemezeikkel a Black Sabbath (Black Sabbath ill. Paranoid) és a
Deep Purple (in Rock) szerepe volt döntő. A Black Sabbath
különösen súlyos hangzást fejlesztett ki, részben a gitáros Tony Iommi
korábbi üzemi balesetének köszönhetően, amikor az ujjai megsérültek.
Mivel a normál játékra képtelen volt, Iommi-nak le kellett hangolnia a
gitárját, hogy könnyebben le tudja fogni a húrokat, és csak a viszonylag
egyszerű játékával megszólaltatott erőteljes akkordokban bízhatott. Korai
éveiben a Deep Purple ingadozott a stílusok között, de 1969-re az énekes
Ian Gillan és a gitáros Ritchie Blackmore a csapatot már a kialakulóban
lévő heavy metal stílus felé vezették. 1970-ben a Black Sabbath és a
Deep Purple is komoly eredményeket könyvelhetett el a brit listákon a
Paranoid valamint a Black Night dalokkal. Ugyanabban az évben három másik
brit együttes debütáló albuma jelent meg heavy metal hangnemben: a Uriah
Heep-től a Very 'eavy Very 'umble, az UFO-tól az UFO 1, és a Black
Widow-tól a Sacrifice. Habár általában nem metal bandaként tartják
számon, mégis a Wishbone Ash alkalmazta először a kétgitáros felállást,
amit a következő generáció sok metalegyüttese vett át. A Black Sabbath,
Uriah Heep és Black Widow által használt okkult dalszövegek és külsőségek
különösen inspirálónak bizonyultak; 1970-ben kiadott negyedik albumán a
Led Zeppelin is előtérbe helyezte ezeket az elemeket.
pl: Ossian, Manowar, Hammerfall, Pokolgép, Kalapács, Metallica, Iron Maiden, Depresszió,
Tankcsapda, TNT(the metal band), Overkill, Mercyful Fate, Masterplan
Manilla Road, Metal Church, Running Wild, Savatage, Judas Priest, stb.
Indie-rock:
Az indie szó az angol independent (független) szóból származik.
A divat elvetését jelenti.
Mint szinte minden valamire is való stílus Nagy Britanniából ered, így az
indie is az 1980-as évek elején ott kezdte hódítását.
Az indie kultúra a legutóbbi években átvette a hippi-kultúra sok
jellemvonását(hippik kb. 1960-as évek óta). Angliában a 80-as évek korai
szakaszában kezdődött meg az indie zene kialakulása. Kezdetben a népszerű
bandák, gitáron alapuló alternatív rockkal emelkedtek ki. Néhány jelentős
indie együttes a 80-as évekből melyek befolyásolták a 90-es évek rock
történelmét: The Smiths, The Stone Roses, The Jesus and Mary Chain, a
stílusok közül a shoegazing és a britpop volt meghatározó, amely hatott
rájuk. Az Egyesült Államokban, amit indie-nek neveznek az a 70-es 80-as évek
által befolyásolt alternatív rock. Ekkor még főképp a nyers torzított hangzást
jelentette. Hüsker Dü, The Pixies, Dinosaur Jr, Sonic Youth, Big Black,
elkülönültek az egyetemi rock bandáktól, mint például a R.E.M. vagy a
10,000 Maniacs, akik a század végére átpártoltak a nagy lemezkiadókhoz.
pl: Kate Ferencz, The Smiths, The Stone Roses, The Jesus and Mary Chain,
R.E.M, 10,000(ten tauzend)Maniacs, Hüsker Dü, The Pixies, Dinosaur Jr, Sonic Youth, Big Black
Industrial-metal:
(ipari-metal)
A 80-as évek rock-fajtája. Valódi, a fém-iparból származó zajokkal operál.
Egyik legfontosabb jellemzője a zajos, torzított gitárhangzás. Néhány
industrial metal banda a heavy metálra jellemző gitárriffek köré építi
fel zenéjét, mások ennél jóval harsányabb sikálós gitártémákat írnak.
Összességében az industrial metal esetében a gitároké a főszerep, így
próbálják egybeolvasztani a metal és alternatív rajongótábort.
A műfaj másik fontos eleme az elektronikus hangzás és a kemény, katonás
tempó, bár ez utóbbi nem kritérium, főleg a német bandáknál figyelhető meg.
pl: Ministry, Front 242(tuhándrid end forty tu), Treponem Pal, Dharma, Static-x,
Instrumentális(hangszeres)-rock_instrumentális-metal:
A zenében az instrumentum eredetileg zeneszerszámot, hangszert jelentett,
az instrumentális pedig hangszeren előadott zene volt.
Jellemzői: énekhang nélküli, hangszereken előadott zene, rock zenei elemekkel
tisztán instrumentális, improvizatív "fusion" zenét játszik
meghatározott célt szolgál
pl: Magyar: God is an astronauts, Rosa Parks, K3
Külföldi: Apocalyptica, Godspeed you, Black Emperor, Guthrie Govan,
Liquid Tension Experiment
Lírai-rock:-saját
Szívhez szóló dallamok rock környezetben.
Tartalmazza a költészet kifejező eszköztárát, a lelkiállapot kifijezésére sok érzelemmel.
Elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ.
Jellemző központi hangszere szintetizátor vagy zongora, de jelen van a gitár is.
Képviselői: Demjén Ferenc, Balázs Fecó
Metalcore:
egy olyan zenei műfaj, amely ötvözi a hardcore és valamelyik metálfajta
jellemzőit. A mai stílus
forradalmasítója valószínűleg a Killswitch Engage volt. A metalcore-ban
dallamos riffek, majd hirtelen
váltások és darálások következnek egymás után. Az amerikaiakra emlékeztető
stílus, mely néhol rap-szerű
zenei betéteket tartalmaz.
A stílus a hardcore és a metal jellegzetességeinek keveréke, főként
a göteborgi dallamos death metal és
az amerikai thrash metal bevonásával. Az ének legtöbbször a hardcore-ban
megszokott üvöltés, de a
kereskedelmileg sikeres amerikai csapatok egyszerre alkalmazzák dalaikban
a dallamos ének és az üvöltés
kettősét. A mai metalcore mozgalom elindítói a Massachusetts-i hardcore
színtérről származó zenekarok
voltak, mint a Killswitch Engage, a Shadows Fall, az All That Remains,
az Unearth. A sajtó ezeket a
bandákat sokszor a New Wave Of American Heavy Metal kifejezéssel illeti
az olyan újkori thrash metal
csapatokkal együtt, mint a Lamb Of God, a God Forbid és a Chimaira.
Az utóbbi pár évben a metalcore is alirányzatokra kezdett bomlani aszerint,
hogy a csapatok a közérthetőbb
(és kereskedelmileg sikeresebb) vagy a minél extrémebb megközelítést választották.
pl: Killswitch Engage, Avanged Sevenfold, Shadows Fall, Unearth, All That Remains, Bridge To Solace,
Dillinger Escape Plan, As I Lay Dying
Modern-rock: -saját
A korral haladó, a legújabb szellemi és technikai vívmányokat
ismerő rock zene. A régebbi korok kötöttségeit el nem ismerő,
velük szembehelyezkedő. A legújjabb kor igényeinek, divatjának
megfelelő korszerű stílus, szembeszállva az előzővel és bizonyos
érzelmi állásfoglalást is kifejezve. Újszerű, mai vonásokkal
ruházták fel magukat. Radikálisan újító.
pl:Muse, Franz Ferdinand
Nemzeti-rock (katonai-rock):
A nemzeti rock a rockzene egyik irányzata. Zeneileg főként a rock
és a népzene keverékén alapul, de vannak keményebb zenét játszó,
magukat nemzeti metálnak nevező csapatok is. A nemzeti rock dalok
főleg a hazaszeretetről és a nemzeti történelemről szólnak, gyakoriak
a katonadalok és népdal-feldolgozások.
Gyakran összekeverik a műfajt a skinhead zenével: ennek oka, hogy több
nemzeti rockegyüttes skinhead zenekarként kezdte pályafutását, illetve
maga a stílus is a 2000-es évek elején virágzott fel Magyarországon, így
új fogalomnak számít. Bár éles határvonal nincs a két stílus között
közönséget tekintve sem - elmondható, hogy a skinhead zene egyszerűbb,
monotonabb, gyorsabb tempójú - inkább a punkhoz közelít, mint a rockhoz.
pl: Kárpátia, Hungarica, Romantikus Erőszak, Farkasok, Tigris,
Magozott cseresznye, Egészséges Fejbőr, Nemzeti front
New-wave: - saját
Ami a punk után jött. Tagadta elődje (nihilizmusát), és visszahozta
a popot. Mindent tagadás, a társadalmi normák és értékek teljes elvetése,
a lét értelmetlenségének, a cselekvés hiábavalóságának hirdetése, olyan
felfogás, világnézet, magatartás, amely nem tiszteli, kigúnyolja,
kiábrándultan rombolja a társadalmi normákat és értékeket, részvételt nem
tanúsító, léha viselkedés jellemzi.
Képviselői Például: a Külföldi: Nena, Police, The Killers,
a Magyar: Bonanza Banzai
New-age: - saját
Meditatív hangulatú-zene, állítólag terapeutikus tulajdonságokkal,
ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a hallgató annyira ellazul,
hogy szép lassan elalszik zenehallgatás közben.
pl: U2
Nu-metal_Rap-rock:
A rock zene egyik stílusa, amely a rap és a rock zene
keveredéséből alakult ki és a 2000-es évek fordulóján élte
virágkorát. A zeneileg igen különböző társaságok igyekeztek
egy cél felé: egy rendkívül liberális felfogású, rockzenei élet
megalkotása felé.
Jellemző előadásmódja: ének-gitár-basszgitár-dob felállást kiegészítik
egy samplerrel, sőt, a második "énekes" olykor rappelni kezd.
pl: Linkin Park, Limp Bizkit, Korn.
Pop-punk: - saját
Ez is egy rock zenéből kialalkult stílus, amely a punk
zenének egy populárisabb változata, amely ötvözi a pop és
a punk zenét.
Bár ezt a stílust az igazi rockerek nem nagyon hallgatják !
pl: régi Avril Lavigne, Green Day, MXPX, Blink182, Sum41,
Busted, Good Charlotte, Simple Plan, Yellowcard,
The Offspring
Pop-rock:
A pop/rock műfaji megjelölés első hallásra meglehetősen
homályos megnevezésnek tűnhet, mindenesetre erre a műfajra
jellemző, hogy kevésbé kemény, mint a rock and roll, de
mégsem annyira populáris, mint a popzene. A 70-es évek elején
- abban az időszakban, mikor az első rock and roll-rajongó generáció
felnőtté cseperedett - a pop/rock fúzió vált a meanstream zene
vezérműfajává.
A pop-rock a pop és a rock zene keveredéséből kialakult stílus.
pl: Paramore, Bon Jovi, Hooligans, Nickelback, Bíborszél, Lovegun, Black-out,
Betterfly, Shine Down, State of Shock, Hiperkarma, Bryan Adams
Alternatív-Pop-rock, rap-es elemekkel: Kowalsky meg a Vega
Bár ezt a stílust az igazi rockerek nem igazán hallgatják !
Punk-rock:
A rock zenéből kialakult stílus, amely a 80-as években élte fénykorát.
Kezdetek:
A "punk rock" kifejezés (melyből a "punk" kezdőt, újoncot is jelent)
amely az
1960-as évek képzetlen gitár és ének alapú amerikai rock and roll
zenekaraira utal (például The Standells, The Sonics, The Seeds), amelyeket
gyakran "garázs rock" zenekarokként soroltak be.
A kifejezés Dave Marsh rock zenei kritikustól származik, aki
elsőként használta a ?(Question) and the Mysterians jellemzésére,
az 1971 májusában, a Creem magazinban megjelent cikkében, az 1970-es
években azonban számos más rock zenei újságíró is átvette. Például a
gitárosként és kritikusként is tevékenykedő Lenny Kaye is felhasználta
a hatvanas évek garázs rock együtteseivel és a pszichedelikus rock követőivel kapcsolatban.
Lenny Kaye nem sokkal ezután Patti Smith avantgard költővel
zenekart alakított, az elsőként, 1975-ben megjelent Horses
című albumuk pedig nagy hatást gyakorolt a hetvenes évek punk
rockereire. Részben ez vezetett ahhoz, hogy a zenére utalva, a
kifejezést egyszerűen "punk"-ra rövidítették.
Az 1960-as évek garázs zenekaraira gyakorolt hatása mellett,
a punk rock gyökereihez tartozik a durva viselkedés, a színpadi
és a színpadon kívüli erőszak, amely a hangszerek megrongálására is
kiterjed, ahogyan az a korai Rolling Stones és a The Who esetében is
megfigyelhető, és amely viselkedésmód visszavezethető az ötvenes évek
végére, Eddie Cochranhez és Gene Vincenthez, a goromba és disszonáns
stílusú The Velvet Undergroundhoz, a szexuális és politikai
konfrontációikról és színpadi erőszakosságukról is ismert detroiti
Alice Cooperhez, The Stoogeshez és MC5-höz, az angol pub rock színteret
és a politikai undergroundot képviselő Mick Farrenhez és a Deviantshoz,
a New York Dollshoz és a hetvenes évek néhány brit "glam rock" illetőleg
"art rock" előadójához, például David Bowie-hoz, Garry Glitterhez és a
Roxy Musichoz. Megállapítható, hogy más műfajok, mint például a reggae,
a funk vagy a rockabilly is hatást gyakoroltak a korai punk rockra.
A punk rock válaszreakció volt a hetvenes évek populáris zenéjére, mindarra
amit a punkok a felszínes diszkózenében, a bombasztikus heavy metalban,
progresszív rockban és aréna rockban láttak megtestesülni.
A punk elutasította a hatvanas évek hippi ellenkultúrájának maradványait is.
Lenézték az olyan zenekarokat, amelyek túlélték a hatvanas éveket
(például a Jefferson Airplane-t), mivel szerintük a korábban radikális
kijelentéseik miatt általuk is tisztelt előadók elbutultak és szégyent
hoztak magukra. Erre az egyik leggyakrabban felhozott példa, a hetvenes évek
közepén a televíziós sörreklámokban szereplő Eric Clapton, aki a hatvanas
évek rock ikonjaként szó szerint eladta magát a rendszernek, amellyel
korábban szemben állt.
Az ötvenes és hatvanas évek európai szituacionista mozgalma által
képviselt kulturális kritika és lázadási stratégiák hatással voltak
a brit punk mozgalom első képviselőire, különösen a Sex Pistolsra.
A Pistols menedzsere Malcolm McLaren tanulmányozta a szituacionista
elveket, amelyek Vivienne Westwood által öltöttek formát a zenekar
ruházatában, továbbá feltűntek a Jamie Reid által a számukra készített
grafikákon is.
A brit punk mozgalom átvette a Skiffle-től a "csináld magad" attitűdöt,
amely a II. világháború után, az 1950-es években bukkant fel Angliában.
A brit punk rock megjelenése egybeesett a háború utáni konszenzus
időszakának végével, amely megelőzte a Thatcherizmust, és szinte az összes
zenekar munkásságában felbukkan a dühödt társadalmi elidegenedés.
pl: Ramones, Exploited, Sex Pistols, After Classes, Alvin és a mókusok,
Aljas Kúszóbab, Panksapka, Brigád, Fürgerókalábak, Junkies,
Patti Smith, Macskanadrág, Vészkijárat, Buzz Cocks, Hétköznapi Csalódások stb.
Kemény punk vagyis punk-metal pl: Standby Gravity, Auróra
Power-metal:
Az amerikai power metal a korai '80-as években keletkezett,
a klasszikus NWOBHM-nál (New Wave Of British Heavy Metal)
a heavy-metalnál gyorsabb és agresszívabb stílus.
Noha Észak-Amerikában viszonylag underground stílusnak
számít, Európában, Japánban és Dél-Amerikában nagy népszerűségnek
örvend. A power metal az életvidám, epikus dallamokra és témákra
koncentrál, mellyel a hallgató pozitív érzéseire, a hősiességre és
a kedélyességre gyakorol hatást. A hangzás alapreceptjét a német
Helloween alakította ki az 1980-as évek második felében, az erőteljes
riffek, a dallamos megközelítés, a Judas Priestre és Iron Maidenre
jellemző magashangú "tiszta" énekstílus és a sebesség kombinációjaként.
Yngwie J. Malmsteen Rising Force (1984) albuma döntő szerepet játszott
az ultragyors gitárjáték népszerűsítésében, valamint a metal és
klasszikus zenei elemek összeházasításában, melyek komoly hatással voltak
a power metalra. A kilencvenes években Timo Kotipelto énekes beszállásával
a finn Stratovarius vált a műfaj vezető csapatává Európában. A power metal
a heavy metal zene egyik alfaja. A megnevezés vita tárgya lehet, mivel a
power metal két különböző rokon stílusra utalhat: az egyik az észak-amerikai,
a másik a főleg német és skandináv területen létrejött power metal. Ma a
kifejezést főleg az európai power metalra értik. A mai power metal az epikus
hangzásra helyezi a hangsúlyt, általában igen gyors, a dallamok fogósak,
fülbemászóak. Amíg a legtöbb rock dalszöveg a valós világra koncentrál
személyes tapasztalatok, történelmi ellentétek, társadalmi témák stb.,
addig a power metal dalok főleg science fiction, mitológiai vagy fantasy
témájúak, általánosságban sokkal optimistábbak a többi heavy metal
dalszövegnél.
A power metalra a "tiszta", képzett énekhang a jellemző, ellentétben
például a Death Metal-lal. Andre Matos (Angra) Bruce Dickinson (Iron Maiden)
és Rob Halford (Judas Priest) hagyományait követve a power metal énekesek
jellemzően a magas regiszterekben énekelnek, nem ritkán falsetto-ban. Mivel
az énekhangnak elsődleges szerepe van, az énekesek a koncertek alkalmával
általában nem játszanak más hangszeren, pl:gitáron, ahogy az más metal
műfajoknál előfordul.
A power metal gitárosok és basszusgitárosok általában igen
gyorsan játszanak, de ehhez képest lassan váltanak akkordot.
Gyors és technikás gitárszólók nélkül nincs power metal koncert
vagy album. A power metal dobosok álatalában dupla lábdobot
használnak a nagyon gyors tempó miatt, gyakran tizenhatodok sorát
hallhatjuk, miközben a pergőn megnyomják a második és a negyedik ütemet.
Ez a monoton, egysíkú formula meglepően általános és gyakori.
Számos együttes alkalmaz billentyűst, sőt szimfonikus elemek is feltűnhetnek.
A power metal leginkább Európában, Japánban, és néhány dél-amerikai
országban népszerű, és úgy tűnik, hogy talán néhány észak-amerikai
területen is elfogadottabbá válik.
pl:Helloween, Thunderstone, Edguy, Stratovarius, Blind Guardian,
Sonata Arctica, Avantasia, Gamma Ray, Harmony, Savage Circus, Arida Vortex,
Icewind, Iron Savior, Pegazus, Rhapsody
Progresszív-rock (prog-rock) :
A progresszív (haladó,élenjáró)-rock(gyakran csak prog rock) a rockzene egyik vállfaja,
mely az 1960-as évek második felében alakult ki. Népszerűségének csúcsa az 1970-es
években volt, de még ma is vannak művelői, őket legtöbbször csak a neo-prog jelzővel
illetik.
pl: Genesis, The Flower Kings, Spock's Beard, Pallas, Chris Rea, Rush
Progresszív-metal (prog-metal):
A progresszív metal eredetét egészen az 1960-as évek végi/1970-es évek eleji
progresszív rock zenekarokig vezethetjük vissza, mint a Yes, a Pink Floyd, a
Jethro Tull, a King Crimson, a Genesis és a Rush. Azonban a progresszív metal,
mint önálló műfaj az 1980-as évek közepéig nem alakult ki. Az olyan zenekarok,
mint a Fates Warning, a Queensryche és a Dream Theater ezektől a prog-rock
csapatoktól vettek át zenei elemeket - elsődlegesen a hangszerelés és a dalok
felépítése terén - és kombinálták az Iron Maiden és a Metallica fémjelezte metal
stílusokkal. A végeredmény pedig progresszív rock mentalitás metal hangzással.
A progresszív metal talán a legnehezebben leírható stílus a kemény zenék családjában.
Már azon is komoly viták vannak rajongói és szakmai oldalon, hogy mi számít igazán
progresszívnek (újítónak). Sokszor az újító hangzásokat, megoldásokat sikeresen
másoló zenekarok is belekerülnek ebbe a kategóriába.
Az első prog-metal zenekarok, mint például a Fates Warning és a Queensryche, a
'80-as évek brit heavy metalját és a '70-es évek progresszív rock nagyságainak
(elsősorban a Rush) zenei világát keresztezték. A nyolcvanas évek másik progresszív
vonulatát a technikás thrash/death metalt képviselő bandák, az amerikai Watchtower,
a német Mekong Delta, a svájci Coroner vagy épp a kanadai Voivod jelentették. Ezt a
két megközelítést egyesítette és vitte sikerre aztán az évtized végén, a '90-es évek
elején a Dream Theater, akiknek korai lemezein tökéletesen keveredett a prog-rock,
a thrash metal, a fúziós jazz és a klasszikus zenei megoldások. A mainstreambe is
betört a progresszív zene a Dream Theater 1989-es Images And Words, valamint a
Queensryche 1988-as Operation: Mindcrime és 1990-es Empire albumainak
köszönhetően. Magyarországon is a '90-es években élte virágkorát a műfaj. Pécsen
több ízben is rendeztek kifejezetten prog-metal fesztivált olyan zenekarokkal, mint
az Eclipse, Perfect Symmetry, Everflow, Stonehenge, később a Nemesis, a Da Capo
vagy a Without Face. Itthon sajnos sosem alakult ki tömegbázisa egyetlen hazai
progresszív metalt játszó zenekarnak sem. A technikás játék, az összetett
dalszerkezetek és a többtételes, elhúzott, hosszú dalok, a gyakran egy egész albumon végigvonuló
összefüggő zenei és szövegi koncepció azonban közös nevezője szinte minden prog-metal
zenekarnak.
pl: System of a down, Dream Theater, Pozvakowski, Opeth, Nevermore,
Nemesis, Fates Warning, Queensryche, Eclipse, Perfect Symmetry, Evergrey, Everflow, Stonehenge
Pszichedelikus-rock:
olyan zenei stílus, melyet a drogok - cannabis, pszilocibin, meszkalin és
különösen az LSD - tudatmódosító hatása inspirál, és a módosult tudatállapot
hangulatát igyekszik
visszaadni. A pszichedelikus zenének több más típusa van, mely ugyanonnan ered,
de később eltért a
divatos rockzenétől és az elektronikus zene előfutára lett. A rockzene történetében a
pszichedelikus rock kapocs a korai, blues alapú rock és a későbbi progresszív
rock és heavy metal között. Az egyik első pszichedelikus dal Donovan "Sunshine Superman"-je.
pl:The Doors, Grateful Dead, Pink Floyd
Rhythm and blues:
A rhythm and blues-t úgy tudjuk megkülönböztetni a klasszikus
rock and roll zenétől, hogy általában fekete előadók éneklik,
több benne a blues és a jazz elem, valamint a fúvósok is nagyobb
szerepet kapnak. A második világháború környékén az amerikai
fekete (afroamerikai) közösség a race music(szó szerint: faji
zene, értelem szerint: a fekete közösség saját zenéje, szemben a
többségi fehér társadalom populáris zenéjével) kifejezést használta
gyűjtőfogalomként. Csaknem minden zenei műfajt magába foglalt az
egyházi zene és a klasszikus zene kivételével. A háború után a faji
megkülönböztetésre emlékeztető kifejezést a fehérek is kezdték
kellemetlennek érezni.
1947-ben Jerry Wexler, a Billboard című amerikai zenei folyóirat
munkatársa megalkotta a rhythm and blues(RnB, R&B) kifejezést,
elsősorban a zeneipari marketing használatára. Abban az évben az R&B
slágerlistákat az énekes-szaxofonos-zenekarvezető Louis Jordan vezette
Tympany Band nevű zenekarával és sodró ütemű, boogie-woogie ritmusú
dalaival uralta.
Egy könnyűzenei műfaj, ami a 1940-es évek második felében alakult ki
a Rhythm and Blues, az amerikai blues új irányzataként született meg.
A kifejezést a Rhythm and Blues-t a Billboard zenei szaklap vezette be
az 1940-es évek végén. A Rhythm and Blues megtartotta a blues
dallamvilágát és akkordsémáit, viszont ritmusa gyorsabb lett, a hosszúra
nyúlt hangszeres improvizációk helyett egyre nagyobb szerepet kapott maga
a dal, az ének. Szólisták voltak főként jellemzők.
Az '50-es években alapvetően két típusú R&B előadókkal találkozhatunk.
Más-más módon jellegzetességekkel. Az olyan nagyvárosokban, mint New York,
Philadelphia és Chicago a fő hangsúlyt az énekre és a zenei kivitelezésre
fektették. Detroitban a híres Motown kiadó uralta a terepet, ahol az R&B,
a soul, és a gospel zenei elemeket populárisabb formában tálalták a
nagyközönségnek. A déli államokban inkább a blues volt az erősebb.
Nyers hangzás, pattogó ritmusok, és sok trombita jellemezték az R&B
muzsikusokat.
Hangszerek: nagybőgő, szaxofon, zongora, elektromos gitár, ének
Alműfajok: Juke Joint blues, R&B punk, Rockabilly
Híres előadók: Louis Jordan, T-Bone Walker, Willie Dixon, Nat King Cole,
Etta James, Big Joe Turner, Mahalia Jackson, Jimmy Hendrix,
Janis Joplin
Rock & Roll:
Egyik őse, a rhythm and blues röviden (R&B) is a 40-es évek
második felében kezdett kifejlődni. A Billboard Magazin
meghatározása szerint az R&B egy populáris fekete műfaj,
míg a fehérek hasonló zenei stílusát a country and western
névre keresztelték.
Másik őse, a western swing Texas, California és Oklahoma
államokban volt népszerű a 40-es években és az 50-es évek elején.
Megfigyelhetők benne a klasszikus swing, jazz, honky tonk és
country dalok jellegzetességei.
A Rock & Roll zene és tánc gyökerei a századelőre
nyúlnak vissza. A zenei stílus és tánc, a XX. század 1940-es
éveinek végén alakult ki.
Egy Cleveland-i lemezlovas, Alan Freed használta
először a rock and roll nevet 1953-ban.
A ritmusos, divatos zenére az emberek mindig és mindenhol szerettek
táncolni. Az új zenei irányzatok és a tánc merített a hagyományokból.
A Rock & Roll eredendően amerikai zene, a tánc viszont némiképp más
úton fejlődött. A rock and roll több műfaj keveredéséből született.
A rhythm and blues, a hillbilly vagy más néven rockabilly és a western
swing elemeiből forrt ki az 1940-es évek végén, hogy aztán az 1950-es
években viharos sebességgel hódítsa meg egész Amerikát, majd
nemsokára átterjedjen Európába is.
A Rock & Roll zene közvetlen elődjének
a 40-es évek Rhytm and Blues irányzatok tekinthetők.
Bár a zenészek többsége még mindig fekete
volt - felkeltette a szélesebb közönség figyelmét is.
A mai értelemben vett Rock & Roll születését 1954-re
datálják, amikor Bill Halley sikerre vitte a ma is
mindenki által ismert "Rock around the clock" című számát.
A főként gitárokból álló hangszerelést később felváltották a
dobok, a fúvósok.
A rock and roll legnagyobb előadói mind az említett műfajokon
nevelkedtek. Little Richard rhythm and blues előélettel rendelkezett,
Chuck Berry a blues-ban és a hillbilly-ben mozgott otthonosan, míg
Bill Haley dalainak gyökere a western swingre nyúlik vissza.
A kezdeti időkben furcsa volt, hogy fehér zenészek játszanak "feketének"
tartott zenét, de a Rock & Roll hamar népszerűvé vált a fiatalok körében,
akik szakítani akartak szüleik szokásaival, zenéjével és táncával.
Az úgynevezett Rock & Roll forradalom nemcsak zenében, táncban,
öltözködésben nyilvánult meg, hanem a fiatalok egész
új életformájában is. A Rock & Roll nagy generációja az 50-es, 60-as évek
zenészei közül kerültek ki. Bill Haley, Little Richard, Buddy Holly,
Carl Perkins, Chuck Berry, és a király Elvis nevét ma is szinte mindenki
ismeri.
Magyarországon ez a stílus fénykora idején nem terjedhetett el az
akkori nyugatellenes politikai viszonyok miatt. Az 1960-as évek második
felében ugyan némileg lazultak a korlátok a könnyűzenében is, de akkor
már inkább a beat felé fordult a fiatalok érdeklődése.
Az 1980-as évek elejének nosztalgiahulláma azonban hazánkban is divatba
hozta a rock and rollt, elsősorban a Hungária és Komár László révén.
Még ma is igyekeznek Magyarországon a fiatalok visszahozni az igazi
rock 'n' rollt, talán a legkiemelkedőbb ilyen zenekar a Katz vagy az inkább
már rockabilly-t játszó Nitus and The Rollin' Dice.
A rock and roll csillaga 1962-ben áldozott le, amikor felerősödött a beat
mozgalom és a Beatles lesöpörte a dobogóról.
pl: Magyar: Fenyő Miklós, Hungária, Dolly Roll, Komár László
Külföldi: Elvis Presley, Wanda Jackson, Jerry Lee Lewis, Little Richard,
Chuck Berry, Chubby Checker, Fats Dominó, Carl Perkins, Bill Halley, Ray Charles,
Buddy Holly, Bo Diddley, Katz Band
Rockabilly:
A rock and roll egyik táncos stílusa alstílusa,
amely szinte szorosan összefügg egymással.
Az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb
rock 'n' roll zenei műfaj, amely az 1950-es
évek Amerikájában bukkant fel. A műfajt végig az
eredeti megalkotója, Elvis Presley uralta és jelentős
befolyással bírt a későbbi rock zenére (és popkultúrára)
rövid fénykora ellenére is.
A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a rockabilly
feltámadt és a mai napig megmaradt, mint szubkultúra.
pl: Mystery Gang,Hot Road Rockabilly band, Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar,
Nitus and The Rollin' Dice
Sludge-metal:
Mind ugyanannak az USA déli államaiból származó metal muzsikának a megnevezése,
mely a doom metal (mint a The Obsessed), a hardcore punk (mint a Black Flag) és a
southern rock (Lynyrd Skynyrd) keresztezéséből jött létre. A legismertebb sludge
metal színtér a NOLA néven emlegetett New Orleans (Louisiana államban) ahonnan a
stílusalapító Eyehategod és Crowbar is elindult 1988-89-ben.
A sludge metal arany évei a '90-es évek közepére tehetők, amikor olyan meghatározó
nagylemezek jelentek meg, mint a Phil Anselmo (Pantera) producerkedésével készült
cím nélküli második Crowbar album, majd sorban utána a Time Heals Nothing és a
Broken Glass lemezek. Vagy az Eyehategod két albuma a Take As Needed For Pain és
a Dopesick. Továbbá a crossover thrash metal felől érkező Corrosion Of Conformity
legnagyobb sikere a Deliverance album. És persze a Crowbar/Eyehategod/Pantera/C.O.C.
tagokból álló southern metal szupergroup Down debütáló albuma a NOLA.
Szellemiségében a virginiai Alabama Thunderpussy és a Zakk Wylde vezette
Black Label Society is ebbe a társaságba sorolható. A magyar metal mezőnyből többen
is mozognak a stílusban. Ilyen az egykori Mood-gitáros, Hegyi Kolos alapította
Stereochrist vagy a Pantera/BLS ihletésű Neck Sprain. A fiatalabb bandák közül pedig
a Stonedirt, a Sunday Fury és a Locust On The Saddle tűnik ígéretesnek. Roppant erős
tehát a hazai színtér.
pl: Eyehategod, Crowbar, Corrosion Of Conformity, Down, Stereochrist, Stonedirt,
Sunday Fury, Locust On The Saddle
A Stoner-rock-metal
vagy más néven desert rock:
az 1990-es évek elején alakult ki és egyfajta retro stílusnak
tekinthető, mivel a '70-es évek pszichedelikus/doom-os hangulatát
(a'la Black Sabbath) idézte meg egyidőben a blues rock gyökerekhez
való visszanyúlással. A stílus legnagyobb hatású zenekara kétségtelenül
a kaliforniai Palm Desertből indult Kyuss, akiknek 1992-es Blues For The
Red Sun albuma valamint a rákövetkező Welcome To Sky Valley a stoner metal
alapkövei. Kevésbé ismert banda, de hasonlóan fontos szerepet játszott a
kezdeteknél a szintén sivatagi klímán edződött San Jose-i Sleep zenekar.
A kortársak közül a dél-kaliforniai Fu Manchu, továbbá a New Yersey-i space
rockos Monster Magnet számítottak még a vezető bandák közé. A Kyuss 1995-ös
feloszlása után az énekes John Garcia gyors egymásutánban három bandát is
beindított (Unida, Slo Burn, Hermano). A korábbi basszer Nick Oliveri a Mondo
Generatort hozta össze, a dobos Brant Bjork pedig egyszerűen a saját nevén folytatta.
A legnagyobb kereskedelmi sikereket azonban a gitáros Josh Homme zenekara, a stoner
rocktól mára a mainstream rockig eljutott Queens Of The Stone Age könyvelhette el
az utóbbi évtizedben. Számtalan második vonalas követője akadt a stílusnak még az
USA-n kívül is: így a kanadai Sheavy, a svéd Spiritual Beggars, a finn Mannhai, és
az ausztrál Wolfmother, hogy csak párat említsünk, de érintőlegesen az olyan rokon
irányzatok, mint a sludge metal is merítettek belőle. A stoner image szorosan
összeforrt a médiában a marihuána fogyasztással, ami persze nem véletlen, hiszen
a stílus zenekarai és rajongói is többnyire nyíltan vállalják efféle függőségüket,
másrészt maga a "stoner" elnevezés is konkrétan a bódult állapotot előidéző
anyagokra utal.
pl: Kyuss, Sleep, Fu Manchu, Monster Magnet, Black Tusk, Unida, Slo Burn, Hermano,
Phil Anselmo, The Involution, Queens Of The Stone Age, Sheavy,
Spiritual Beggars, Mannhai, Wolfmother, Mondo Generator
Skinhead-Oi:
Kétféle változata létezik a skinheadek történetének. Én megpróbálom a
hivatalos verziót leírni,
ugyanakkor megemlítem a másik tábor nézőpontját is.
Ami vitathatatlan, hogy a skinhead mozgalom Angliából indult ki, a 70-es évek legelején. Két
szubkultúra
a mod* és a rudeboy** keveredéséből. „Ebből a két csoportból születtek az első skinheadek
1969 táján.
Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a
legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a futball és persze a munkásosztályhoz mindig
hűek maradtak.”
Ebben az időben rengeteg pakisztáni és más országokból való menekült telepedett
le Nagy-Britanniában.
Ez sok skinheadnek szúrta a szemét, mert a munkalehetőségeik romlottak. Ezt kihasználva
a szélsőjobbos
Nemzeti Front*** tagokat toborzott közülük. Ugyanakkor a skinheadek másik fele
antirasszista volt, és nem
felejtették el a közös gyökereket a rudeboyokkal. A neonáci bőrfejűek sorra
követték el a bűncselekményeket
a bevándorlókkal szemben, így az emberekben az a tévhit maradt meg, hogy minden
skinhead rasszista.
„A pakisztániak (“pakik”) verése –ahogy a melegek és minden különböző kinézetű
divatot követő más
szubkultúrához tartozók megtámadása– saját magyarázataik szerint nem
rasszista vagy politikai indokkal
történt. Míg a fekete és fehér skinheadek a szegényebb rétegekből kerültek ki,
a pakisztániak a középosztály
tagjai voltak, s jobb életkörülményeik miatt váltak célponttá. A skinheadek
bandákba tömörültek és az utcán
sokszor bárkinek nekitámadtak, aki nem tetszett nekik.”
1986-ban megalakul a SHARP (Skinheads Against Racial Prejudice: Skinheadek
a rasszista előítéletek ellen)
szervezet. Céljukként tűzték ki, hogy megismertessék a skinheadekkel a
szubkultúra gyökereit, és célpontba
állította a neonáci skinheadeket.
(Elnevezték őket boneheadnek, mivel szerintük semmi közük nincs az igaz skinheadhez.)
Később megalakul a
RASH (Red and Anarchist Skinheads – Vörös és Anarchista Skinheadek), ami nem
csak a rasszizmusra hívja fel
a figyelmet, hanem a kapitalizmus és globalizmus elnyomásaira.
Ugyanakkor a szélsőjobboldali skinheadek szerint, a „kopaszok” mindig is rasszisták voltak,
és a SHARP-ok
meghamisították a történelmet. „A sharp tulajdonképpen olyan skinhead ruhákat hordó,
punk eszméket valló
hazug, jellemtelen csőcselék, akiket ugyanúgy utálnak a jobboldali skinheadek,
mint a színes bőrűek, ők
ugyanis Eredeti JOBBOLDALI Skinheadet látnak a sharp-ban is.” Szerintük
az antirasszista skinheadek nem
mások, mint „kopaszra nyírt punkok”.
Sajnálatos módon nem tudok visszamenni az időben, de a dokumentumok alapján,
arra a következtetésre jutottam,
hogy mindkét nézetben van logika, viszont az először említett skinhead
történelemnek több köze van a valósághoz.
Nehéz elképzelni olyan skinheadeket, akik jamaikaiak zenéjére járnak szórakozni és
rasszisták. Tehát a
gyökerekről felesleges vitázni szerintem, az hogy mivé vált, az már más kérdés.
Magyarországon a helyzet még összetettebb. Hozzánk csak a 80-as évekre jutott el,
és csak töredékeiben, a
punkkal szoros kapcsolatban. Később 1984 körül megtörtént a szakadás, amikor a
korábban baráti szubkultúrák
ellenségekké váltak. A skinheadek hazánkban a jobboldalra sodródtak, köszönhetően a
baloldali rendszernek,
így főként a neonácik képviselték az ellenkultúrát. Ez a rendszerváltás után csak tovább
erősödött, és csak
az ezredforduló környékén kezdtek el megjelenni a tradicionális értékeket
képviselő skinheadek, illetve
a SHARP-ok. De arányaiban még így is körülbelül a 90%-a a skinheadeknek jobboldali,
vagy szélsőjobboldali.
Folyamatosan „harcolnak” egymással, keresik az összetűzéseket. Az ellenségeskedés
gyakran tettlegességig
fajul, és gyakoriak a verekedések. Manapság egyre több szélsőjobboldali zenekar alakul,
köszönhetően a
kialakult belpolitikai, gazdasági helyzetnek. Sok rocker, vágatja le a haját, illetve
kezd el érdeklődni
szélsőjobboldali (NS – nemzetiszocialista, köznyelvben neonáci) eszmék iránt. A mai
helyzet annyira
összetett, hogy még a jobboldali skinheadek is megosztottak. Egyesek szerint sokan
csak divatból „nácik”,
és csak az interneten hangoztatják a szavukat, amikor harcolni kéne, ők megbújnak.
Egyes jobboldali skinheadek csak nemzeti érzelműek, és nem szimpatizálnak a náci eszmékkel.
Összegezve: Magyarországon, ha laikusként nézzük egyre erősebb és összetartóbb
a szubkultúra, de ha kicsit
belemerülünk, láthatjuk, hogy közel sem ilyen egyszerű a helyzet.
A mostani skinheadek rasszisták, és náci érzelműek, akik sokat balhéznak(verekednek stb.,
akik nekik nem tetszenek belekötnek).
pl:Vendetta, Vér kötelez, Archívum, Vérszerződés, Valhalla, Hunnia, Blitzkrieg
Speed-metal: - saját
A metalosok gyorsabb és vadabb zenére vágytak,
ígyhát kialakult ez a stílus, mely a power-metal
továbbfejlesztése.
Jellemzője:
- gyors sebességű metál, a leggyorsabb metal stílus,
nagy sebesség, viszont ehetőbb dallamosság jellemzi
- leegyszerűsítve:
neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore
pl: Lost Horizon, Heavenly, Skull Fist, Children Of The Dragon,
Dragonforce, Agent Steel, Striker, Grave Digger,
Blind Guardian
A Thrash-metal
(angol: csapkodó, cséplő-metal):
az 1980-as évek elején alakult ki a hardcore punk és a brit heavy metal új
hullámának, főleg a speed metalként ismert, pörgős stílusú dalok hatására.
A mozgalom az Egyesült Államokból indult, a San Francisco-i Bay Area színtér
vezetésével. A thrash csapatok által kifejlesztett hangzás gyorsabb és
agresszívebb volt, mint az eredeti metal zenekaroké vagy azok glam metal
követőiké. A Type O Negative frontembere Peter Steele a thrash-t a "városi métely"
zenei formájaként és a rap sápadtarcú unokaöccseként jellemezte.
A stílus gyökerei már a 70-es években fellelhetőek. A Queen 1974-es Stone Cold
Crazy dalát a legtöbben a legelső thrash metal műnek tartják (ehhez hasonló az Ogre
Battle is). A Black Sabbath 1975-ös Symptom of the Universe dalának első riffje az
egyik legelső thrash riffek egyike.
A thrash első konkrét előfutárai a 80-as évek legelején tűntek fel, mikor az 1970-es
évek heavy metal bandáit már sokan nem tartották elég gyorsnak, vadnak. Ezzel együtt
sokan nem tudtak sorsközösséget vállalni a műfaj fokozatos kommercializálódásával,
valamint az akkoriban hitelét vesztett hippimozgalommal. Ugyancsak ebben az évtizedben
erősödött fel a hidegháború, ezért az akkori nyugati világ fiataljainak egy részére
rátelepedett egyfajta "világvége hangulat". Ebben a légkörben újult meg a metal zene,
egyre inkább agresszívabb irányba tolódott el zeneileg, és szövegileg is. Fontos persze
hozzátenni, hogy ez a metal szubkultúra jelen cikkben tárgyalt részére jellemző leginkább,
a thrash-sel párhuzamosan kialakultak jóval könnyedebb műfajok is, mint pl. a glam rock
- ide sorolhatjuk a Mötley Crüe sikereit is -.
A thrash párhuzamosan fejlődött a speed metallal, de míg a speed leegyszerűsítve úgy
jellemezhető, mint neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore, addig
a thrash zenekarok zöme a kezdetekkor inkább hardcore-t játszott metal riffekkel
vegyítve. Ahogy Jeff Hanneman, a Slayer gitárosa mondta:
"Mi brit heavy metal, és punk vagyunk egyszerre. Ez a két stílus fúziója."
Az új évezredben a stílus nagy öregjei (Exodus, Death Angel, Nuclear Assault) nagyrészt
visszatértek a közel egy évtizedes szünet után, és tehetséges fiatal zenekarok is
alakultak, mint például a német Dew-Scented, a svéd Carnal Forge, a dán Hatesphere
vagy a svéd The Haunted. Az új thrash csapatok közül sokan merítettek a thrash
virágzását követően felbukkant göteborgi death metal-ból is, így egyfajta visszacsatolás
alakult ki. Az új évezredben sok "öreg" thrash banda adott ki új albumot, amelyek nagy
része igen jól sikerült (Destruction - The Antichrist, Exodus - Tempo of the Damned,
Shovel Headed Kill Machine). A Testament első két lemezének legjobb dalait vette fel
újra - kissé átfogalmazva(leginkább vokálisan)-, és adta ki 2001-ben Fist Strike Still
Deadly címmel. A metalcore hódításával felszínre kerültek a hardcore-ból érkezett, de
azóta sok metal elemet is átvett zenekarok, melyek nagy része a dallamos gitár-játékot,
és a szintén dallamos éneket vette át a heavy metalból. Ugyan kevesebben, de vannak
metalcore zenekarok, amelyeket talán "thrashcore" címkével volna helyesebb ellátni,
mivel ők (főleg a Slayer nyomdokain haladva) a sebességet, és a thrashes riffeket
vegyítik a HC-vel(ilyen pl. a svájci Cataract, vagy az amerikai Hatebreed). Itt is
egy érdekes jelenség történt, mivel zenéjükben a thrash, amely eredetileg a
hardcore-ból jött létre, majd azon túllépve önálló műfajjá vált, 15-20 év elteltével
ismét saját gyökereivel vegyült, ezáltal létrehozva kvázi egy új (al)műfajt.
pl: Magyar: Ektomorf, Akela, Moby Dick
Külföldi: Accept, Slayer, Exodus, Destruction, Type O Negative, Death Angel,
Nuclear Assault, Pantera, Sepultura, Megadeth, Anthrax, Annihilator, Sodom,
Sacrifice, Kreator, Razor, Replika stb.
- saját gondolataim alapján -