Rocktörténet

Stílusok

A rock zene stílusai

"A rock örök és elpusztíthatatlan !" - Schuszter Lóránt

Az összevont stílusok meghatározásával nem törődve vagyon. A kivétel azért erősíti a szabályt!

A stílusok meghatározásánál arra kell odafigyelnünk, hogy ne egyszeri meghallgatás után, (ezalatt az egy előadótól egyetlen dal meghallgatását értem,) alapján kell eldöntenünk, hogy egy zenekar milyen stílusba sorolható, és milyen stílust képvisel, hanem több dalt is meg kell hallgatnunk egy bizonyos előadótól, hogy biztosan el tudjuk dönteni, és meg tudjuk határozni a stílusát.

Mert lázadni mindig van miért ! -saját

Acid-Rock:

1966-67-ben a flower-power idején, az akkori garázs-rock zenekarok gyűjtőneve, amely utalt a zenével párhuzamosan terjedő, kábítószerekhez kapcsolódó szubkulturára is. A pszichedelikus rocktól abban különbözik, hogy képviselői kevesebb hangsúlyt helyeztek a produkció "eladására", stilizálására. Az acid-hatások ezzel szemben a hangszeresek játékában - például a se vége, se hossza gitárszólókban nyilvánultak meg. Ismert képviselője volt pl: a Grateful Dead.

Art-Rock (művészi-rock):

Szokták szimfonikus progresszív rocknak is nevezni. A gyökerei a populáris zenében keresendők, nagyon csapongó néhol kemény durva ritmusok, néhol kellemes dallamok jellemzik. A dalok fő vonulatát jellemzően inkább a dallamos zenei hatások adják. Nagyon jellegzetes, könnyen felismerhető és sajátosan elvont zene, művészi hatásokkal.
pl: Pink Floyd, After Crying

Alternatív-rock: -saját

röviden: alter
Két lehetőséget felkínáló rock zene, amely szintén választási lehetőséget kínál fel, hogy eldönthessük, hogy a keményebbb zenékhez vonzódunk-e jobban vagy a pop-osabbhoz. Ígyhát ez a stílus közepesnek modható keménységben, amely válaszfalat állít a pop és a rock zene közé, és egyben magában foglalja azt. A maga elvont stílus jegyeivel. Sajátos szürrealisztikus dalszöveg világával. Eléggé populáris kategória.
pl: Kispál és a Borz, Kiscsillag, Red Hot Chili Peppers, Heaven Street Seven, Radiohead, White Stripes, Manökken Proletarz, The Idoru, The Cure,

Alternatív-metal:

Az alternatív-metal kialakulása a 90-es évekre tehető. Ahogy a Jane' Addiction, úgy az 1990-es évek elejének heavy metal gyökerekkel rendelkező legnépszerűbb csapatai közül sokan szorultak az "alternatív metal" feliratú dobozba. A címkét az előadók széles körére alkalmazták, akik különböző stílusokkal ötvözték a metalt, és nem is mindig az alternatív rockkal. Alternatív metalnak nevezték többek között a Seattle-i grunge színtérről az Alice In Chainst, a noise rock beütésű White Zombie-t és más, többféle stílusból merítő csapatokat. A Faith No More jazz, punk, funk, metal és hip-hop elemekkel kombinálta alternatív rockzenei világát. Az alternatív metal bandák első hulláma keverte a heavy metalt a prog rockkal (Jane's addiction, Primus), garage punkkal (Soundgarden, Corrosion of Conformity), funkkal (Faith No More, Living Colour), rappel (Faith No More, Biohazard), industriallal (Ministry, Nine Inch Nails), world musiccal (Sepultura).
Mostanában
pl: Alice In Chains, Foo Fighters, Godsmack, Faith No More, Soundgarden

Beat:

A hatvanas években a jazzel szembeforduló (bár jórészt abból is merítő), népzenei elemekkel is keveredő szórakoztató-zenei stílus, ill. irányzat, melynek jellegzetessége az ütemek elejének hangsúlyozása (beat), a pengetős (elektromos) hangszerek előtérbe kerülése, a szöveg és az énekhang szerepének fokozódása. Míg a fiúk a gitárhúrokat szaggatták, addig a lányok romantikára áhítoztak. A 60-as évek lágyabb, dallamosabb zenéjét négy liverpooli gombafejű hozta divatba. Dalaik a szerelemről, szépségről, szabadságról szóltak, fülbemászó dallamokkal. Mivel jóképűek is voltak, a lányok sírtak a boldogságtól, hacsak rájuk pillanthattak. Minden idők leghíresebb és legsikeresebb együttese, a Beatles. Lemezeiket a világ minden sarkában keresik még ma is. Akinek eredeti Beatles lemeze van, nem igen akar megválni tőle, hiába a szuper hi-fi szerelés. John Lennon (ritmusgitár, zongora, ének), Paul McCartney (basszusgitár, zongora, ének), George Harrison, és Ringo Starr (dob) olyan magasra tették a könnyűzenei műfaj mércéjét, amelyet azóta sem nagyon tudott senki megugrani. Remekül használták a médiát, amely új lehetőségeket vitt a zeneiparba. Az első film, amely egy zenekarról szólt, nekik köszönhető: A Sárga tengeralattjáró. A film közelebb hozta ezt a világot azokhoz is, akik nem juthattak el koncertjeikre, és bepillanthattak a kulisszák mögé. A világnak meg kellett tanulnia, hogy mi az, hogy "rajongó". Amerre csak mentek, felléptek, szó szerint tömeghisztéria alakult ki. Ők voltak az elsők, akiknek a koncertjén biztonsági őrök vigyázták a zenészeket, mert a tömeg széttépte volna őket a nagy imádatban. Az együttes 1970-ben felbomlott, de tagjai sikeresen tudtak szóló karriert is befutni. Ők azok, akik először kaptak nemesi címet a zenéjük és munkásságuk elismeréseként Angliában - lovaggá ütötte őket a királynő. Sajnálatos módon ketten már nem élnek, és John Lennon halála tovább szította a körülöttük kialakult legendát, hiszen őt lelőtte egy nem normális, de Paul McCartney ma is aktívan dolgozik, koncertezik. A 70-es években a vietnami-amerikai háború olyan stílust hozott létre a beatzene műfaján belül, amely már komolyabb, politikai témájú dalokról szólt. Máig leghíresebb képviselője Bob Dylan, aki egy szál gitárral képes volt lázba hozni hallgatóságát, mert szövegei olyan tartalmúak voltak, amelyek a háború ellen, a rasszizmus ellen íródtak. Tömegek énekelték himnuszszerűen ezeket a politikai tüntetéseken.
pl: Beatles

Boogie-rock:

A ritmus, amely a 40-es évek jazz-zongora-stílusából, a boogie-woogie-ból (ahol a jobb kéz blues figurákat játszik, míg a bal szabályos ritmusról gondoskodik) származtatható. A gitárosok a "Boogie" szó hallatán egyből Lynyrd Skynyrd ill. ZZ Top ritmusokra gondolnak. A Young tesók bandájának teljesen egyszerű, sallangoktól mentes boogie rock muzsikája keresztül-kasul bejárta a földgolyót, az AC\DC-vel, emberek milliói buliztak és buliznak a muzsikájukra. A boogie rock a heavy blues-rock egyik ága a '60-as évek végén.
pl: AC\DC, Airbourn, ZZ Top, Jackyl, Lynyrd Skynyrd

Boogie-woogie (bugivugi):

A boogie-woogie az 1920-as években Chicagoban, a bluesból kialakult, de annál általában gyorsabb, hangszeres/zongora játékstílus és táncfajta. Az eredeti Boogie elsősorban zongorára és nem énekhangra íródott zenedarab volt. Közvetlen hatással voltak rá a korábbi Jazz irányzatok, legfőképpen a Blues, de itt már a dallam felgyorsult, felvillanyozódott és a zenei sokszínűség eredményeképpen megszülető Boogie, amelynek makacs ritmusai és rövid dallammotívumai a folyton utazó, vándorló feketék fülének oly ismerősen csengő vonatzakatolást adták vissza, rövid idő alatt meghódította Amerikát. Lényege az erősen hangsúlyos és állandóan ismétlődő akkordok, valamint a zongorista bal kezével megszólaltatott ritmusok. Jimmy Yancey-t, aki az USA vasúthálózatának gócpontjában, Chicagóban született, szokták a Boogie feltalálójaként tisztelni, legalábbis abban az értelemben, hogy ő teremtette meg ennek a zenei stílusnak igazi egyéniségét. Ez úgy 1925 táján történt. Clarence Smith, akire magasnövése miatt a "Pine Top" gúnynevet ragasztották, egészen egyéni balkezes Boogie-stílust fejlesztett ki. Albert Ammons, Maede Lux Lewis, a Honky Tonk Train Blues zeneszerzője és Charlie Cow Cow Davenport a Boogie úttörőinek további három képviselője. Zene ritkán volt ilyen átütő erejű a Jazz hazájában. 1938-ban jött igazán divatba, és később mint zene és társastánc jelentős hatással volt a rock and rollra.
pl: Meade Lux Lewis, Joe Turner, Bugle Boy, George W. Thomas, Clarence Smith, Albert Ammons

Black-metal:

A black metal első hulláma Európában alakult ki az 1980-as évek első felében a svájci Hellhammer és Celtic Frost, valamint a svéd Bathory vezetésével. A műfaj elnevezése a Venom 1982-es albumának címéből (Black Metal) származik. A nyolcvanas évek végén elsődlegesen Skandináviában kelt életre a második hullám az olyan zenekarok révén, mint a norvég Mayhem, Burzum és Emperor. A black metal stílusilag és a produkció minőségét tekintve is meglehetősen változatos, habár a legtöbb zenekar a "károgó", morgó énekre, az erősen torzított gitárokra és a sötét atmoszférára helyezi a hangsúlyt. A Darkthrone dobosa Fenriz így magyarázza: "Volt valami, amit a produkcióval, a dalszövegekkel, az öltözködésükkel ki akartak fejezni, az elkötelezettség, hogy csúf, nyers, fenyegető dolgokat csináljanak. Nem volt egy általánosan elfogadott hangzás." A sátáni témák megszokottak a black metalban, bár sok zenekar az ősi pogányságból merít ihletet, a kereszténység előtti idők értékeihez való visszatérést hirdetve.
pl: Cradle of Filth, Dimmu Borgir, Venom, Mayhem, Burzum, Dracena, Shadow, Bathory, Bornholm, Turulvér stb.

Blues:

A rock egyik alapja a blues, ezzel a lassú, de annál színesebb zenei világgal. Egyszerre kötött és egyszerű forma, amelyet ihletett éneklés és improvizatív játékstílus jellemez. Manapság rengeteg alműfaja van, akárcsak a jazznek. Az Egyesült Államokban alakult ki, valamikor 1870 körül. Meg kell említenem, hogy vannak olyan szakértők, akik már harminc évvel korábbra is datálják, de ezek csak a próbálkozások, egy-két blues jellegű zene valóban lehetett ekkor. A legtöbb zenekutató által elfogadott időpont az XIX. század második fele. Mint említettem, az első bluesok igazi népdalok voltak, melyeket az afro-amerikai munkások a hagyományaik alapján adtak elő, de már nem a tradicionális afrikai hangszereket használták, vagy nem csak azokat. A korai előadók éneküket leggyakrabban szájharmonikán, a már említett bendzsón vagy gitáron kísérték, de hangszerré váltak még a mosóteknő, botok, és csontok is. Később, az elektronikus hangszereket is felhasználták, de ez már a XX. század második harmadára jellemző. A kezdeti időszakban, (XIX.sz.)a két legkiemelkedőbb blues-énekes két nő volt: Gertrude Ma Rainey és Bessie Smith.



A blues rockon át megtaláljuk a magyar népzenében is, ez nem más, mint a kesergő. A blues ugyanis, dalban elbeszélt panasz, a témaválasztás is ennek megfelelően alakul. A hűtlenség, betegség és halál témái mellett a bluesban a korabeli Amerika feketéinek (rabszolgáinak) hétköznapi viszontagságai szólalnak meg, a robot, a menekülés vágya, az élet kegyetlensége, nyomorúsága. Zenei stílussá a XX. századra nőtte ki magát, amikor már több alműfajt különböztetnek meg a blueson belül. Érdekesség, hogy a blues és a country rokon műfajok, mert mindkettő gyakorlatilag népzene. Különbség az eredetben van. A country a telepesek műfaja, a blues a behurcolt rabszolgáké, és azok leszármazottaié. Mivel együtt éltek, hatással voltak egymásra, ugyanazokat a hangszereket használták, gyakran még a dallamviláguk is hasonló volt. Sokszor még a kiadók is összekeverték a kettőt. Ez nem is csoda, ha figyelembe veszzük, azt, hogy a világ minden tájáról érkező szerencselovagok, is magukkal hozták a saját kultúrájuk termékeit. Ma is találunk Amerikában ír, skót, brit, francia, spanyol, és egyéb leszármazottakat, betelepülteket.

Kezdetekkor nem voltak éles határok, az egyes műfajok között. Az éles határ először a húszas évek második felében, kezd megjelenni, amikor már a kiforrott jellemvonások jól elkülöníthetők, és a többi műfajból, csak színesítik a repertoárt az egyes előadók. A blues mindig kissé szomorkás, néhol szókimondó, és lassú ritmusú zene. Ezek a jellemzők, a keresztény spirituálékkal, és az európai balladákkal mutatnak rokonságot. Ebben a korszakban ugyanis a rabszolga-felszabadítás mellett a kereszténység is gyorsan terjed, a vallási énekek pedig hatással vannak a fekete zenészekre is. Itt is több elágazás van, a legismertebb talán a gospel (vagy Godspell). Egy lényeges dolgot azonban tisztázni kell, a spirituálé, és a gospel vallási, a blues világi zene. Természetesen, mindkettő hatással volt, és van a másikra, és a blues is belesző a szövegbe vallási tartalmakat, azonban alapvetően világi műfaj.

Területileg is ketté lehet választani a bluest és két fő ágát. Chicago, és a közép amerikai területek, a Missisipi környéke, a legerősebb vonal, a chicagoi volt. Egyik vallásosabb, ez a déli ág, a másik inkább világias, ez az északi. A szövegek, is ehhez igazodtak, és az amerikai irodalom részét képezték, és képezik ma is. Mint a népdalok, szájról szájra, fülről fülre terjedtek. Ez az oka annak, hogy egy-egy szöveget, témát a különböző előadók másképp tálaltak.

Ha már az előadóknál, és szerzőknél tartunk, álljon itt néhány név: Big Bill Broonzy és a Son House, Robert Johnson, az első nagy generáció képviselői, tőlük lesték el a már leírt módon az ifjabbak, Muddy Waters vagy Howlin' Wolf. Magyarországon csak az 1940-es években jelent meg a blues, pont abban az időszakban, amikor a nagyvárosi blues kialakult, villanygitárral, és egyéb elektromos hangszerekkel. A Magyar Rádióban hangzott el néhány blues felvétel hanglemezről. Ebben az időben, szinte kizárólag jazz zenészek játszottak blues dalokat.

pl: Gertrude Ma Rainey, Bessie Smith, Big Bill Broonzy, Son House, Robert Johnson, Muddy Waters, Howlin' Wolf

Blues-rock:

A blues-rock előfutára és szinte megalapítója Janis Joplin volt. A tradícionális blues és a rock and roll elemeit egyesítő hibrid műfaj, amely főleg az elektromos gitár játékára helyezi a hangsúlyt az akkusztikus gitár, illetve a szájharmonika helyett. Gyökerei a Chicago blues stílusig nyúlnak vissza, ami a delta-blues-al ellentétben 12-ütemmel dolgozott 6 helyett, és gyakran alkalmazott improvizációkat is. Önálló műfajként Magyarországon, csak a hetvenes években vált a Hobo Blues Band 1978-as megalakulásával egy időben. A nyolcvanas években megerősödött, és a műfaj sajátosságait kihasználva igen gyakran a rejtett mondanivaló is eljutott az értő közönséghez. A magyar előadók közül sokan kivívták a világban is az elismerést. Ha megemlítjük Földes László Hobo, Boros György, Hagyó Béla, Ferenczi György, Török Ádám, Deák Bill Gyula, Póka Egon, Tátrai Tibor, Takács Tamás (elnézést, ha valakit kihagytam) nevét, zenész körökben bárhol a világon elismerő bólintásokat kapunk válaszként.
pl: Status Quo, Suzie Quatro, Jerry Garcia Band, Hobo Blues Band, Deák Bill Blues Band, Vikidál Blues Band, Takáts Tamás Blues Band

Country-rock:

A country zene az Amerikai Egyesült Államok déli államaiban, és az Appalache-hegység területén kialakult zenei stílus. A hagyományos népzene, a kelta zene és a gospel keveredik benne. A stílus az 1920-as években kezdett elterjedni a kissé degradáló hillbilly zene néven, majd az 1970-es évektől a country és a western zene kifejezéseket kezdte használni a köznyelv. Erre épül a country-rock stílus, amely többnyire a country-t és a rock zenét egyesíti.
pl: Magyar: Fonográf
Külföldi: Gram Parsons, Poco, Allan Lopes & The West Coast Country Band, Eight Miles High, Eagles, Neil Young, Kinky Friedman, Smokie, Blue River

Dallamos-rock: -saját

A rock zene egyik dallamosabb változata, amely tetszetős, könnyen megjegyezhető, dallam-központú szövegekkel rendelkezik, mellyet jó hallani a fülnek.
pl: Zanzibár, Bon Jovi, Bikini, Generál, Universal, Juventus, Color

Death-metal:
(a hóhér)

A thrash hamar több extrém metal műfajra kezdett szétválni. Az Allmusic szerint, a Slayer: Reign in Blood albuma "szinte egymaga inspirálta a death metal műfajt (legalábbis az Atlanti-óceán amerikai oldalán)". A NWOBHM zenekar Venom szintén fontos előfutár volt. A death metal mozgalom az óceán mindkét partján felhasználta az "istenkáromlás" és a "sátánizmus" elemeit, mint ahogy az említett előadók. Feltételezések szerint a death (magyarul halál) metal kifejezés a Death Metal című dalból származik, a Bay Area-i Possessed zenekar Seven Churches (1985) albumáról. A death metal hasznosította a thrash és a hardcore sebességét és agresszióját, olyan dalszövegekkel összeforrasztva, melyek a Z-kategóriás kaszabolós mozifilmekre jellemző erőszakra és sátánizmusra koncentráltak. A death metal ének tipikusan zord. Ide tartozik a torokból feltörő "halálhörgés", az éles hangú üvöltés és egyéb szokatlan technikák. A mélyhangú, agresszív énekstílus mellett lehangolt, erősen torzított gitárok és az extrémgyors dobolás jellemző, gyakran szélsebes lábdobokkal, pusztító ütemekkel (blast beat) és szinkópálással. Jellemző a gyakori tempó és ritmusváltás is.
pl: Magyar: Age of Agony, Angeldeath, Angelus, Darktempered, Dim Vision, Watch My Dying
Külföldi: Mythic, Amon Amarth, Aborted, Angel Corpse, At The Gates, Atrocity, Azarath stb.

Doom-metal:

A műfaj az 1980-as évek közepén bukkant fel olyan zenekarokkal, mint a kaliforniai Saint Vitus, a marylandi The Obsessed, a chicagoi Trouble és a svéd Candlemass. A doom metal mozgalom elutasította más metal műfajok sebességmániáját, vontatottá lassítva a zenét. A doom metal gyökerei a korai Black Sabbath albumokig vezetnek vissza, és a stílus mindazt megtestesíti a dalszövegekben és a zenei megközelítésben, amit a Sabbath és olyan kortársai, mint a Pentagram és a Black Widow képviseltek. A The Melvins szintén jelentős hatással volt a doom metalra és számos alműfajára is. A metal sok egyéb változatához képest a doom zenekarok a dallamra, a melankólikus tempóra és a temetői hangulatra helyezik a hangsúlyt.
pl: Magyar: Autumn, Black fever, Burial Stone, Öröm, Wall of Sleep, Doomsday, Excidium, Libra, Magma
Külföldi: Revelation, Reverend Bizarre, Saturnus, Silent Winter, Solitude Aeternus, Thunderstorm, The Eternal

Experimental-rock_experimentális-metal:

Ahogy a név is mutatja, az experimental (kísérleti) rock eltávolodik a bevált formáktól. Alapvetően ellene van a megszokott strófa-refrén-strófa alkalmazás bevált szokásának. Szabad és innovatív muzsika ez, melyben a szabályok megkerüléséé, az improvizatív előadásmódé, nehezen átlátható szövegeké (ha van szöveg egyáltalán), furcsa kompozíciós és ritmikai megoldásoké a főszerep. pl: Glenn Branca

Extrém-metal:

E szélsőséges metal túlzó és különleges keménységével, egy új stílust teremtett, amely rendkívüli és végletes.
pl: Carcass, Slipknot, Lordi, Peraspera, Sin Of Kain, Stopyt, Dark Funeral, Testament

Folk-rock_folk-metal (népi rock):

A folk metal az 1990-es évek elején alakult ki. Első képviselőjük a Newcastle-i székhelyű Skyclad együttes, tulajdonképpen ők a stílus megalkotói. Korábban is létezett már hasonló stílus, a folk-rock, amely a folkos népzene és a rock zene keveredéséből alkult ki. Európában, de hazánkban különösen népszerű manapság a folkos dallamokkal kevert heavy metal. A metal zenében használt alaphangszerek mellett jellemzően akusztikus és tradicionális népi hangszereket (pl.: hegedűt, dorombot, furulyát, dudát) szerepeltetnek dalaikban, melyeknek témája a természet szépsége, a pogány hagyományok tisztelete, a közös mulatságok vagy vitézi csaták felelevenítése. A legtöbb folk metal zenekar megjelenésében, a pogány időkre utaló korhű ruházat viselésében is ápolja a hagyományokat. A stílus egyik megteremtője az 1990-es években ténykedő brit Skyclad és az ír Cruachan volt, bár a legjobb folk metal bandákat manapság nem a kelták leszármazottai, hanem Finnország fiai és lányai alkotják.
pl: Magyar: Kormorán, Dalriada, Szkítia
Külföldön: Skyclad, Cruachan, Jethro Tull, Blackmore's Night, Korpiklaani, Tyr, Arkona, Finntroll, Ensiferum, Turisas, Eluveitie stb.

Glam-rock_glam-metal (bájos metal) vagy Hair-metal:

A"glamour rock" rövidebb formája, néhol az USA-ban Glitter-rockként említik. A hair metal stílusvilágát a pop orientált heavy metal és hard rock előadók alkották a 80-as években. Nem túl bonyolult, hangos, arénákat megtöltő zenéjük kiegészült egy látványos megjelenéssel, mely az Mtv érában szinte kötelező volt. Szegecses ruhát viseltek, erős makeupot használtak, hajuk hosszú volt és tupírozott. Megjelenésük fontosabb volt, mint a zenéjük. Bizarr szövegekkel, kisminkelt, csillogó jelmezekben virító előadókkal sokkolta a közönséget, elsősorban az angolszász területeken. Egy a 70-es évek elején virágzó stílust jelent, amely később meleg hangzása és még melegebb öltözködési stílusa miatt háttérbe szorult. Megszólaltatói igen androgén hatást nyújtottak. A glam rock a rockzene egyik stílusa, amely a korai 70-es években, a poszt-hippi korszakban került előtérbe. Javarészt angol együttesek által érte el a tetőpontját 1971 és 1973 között. Híres előadók voltak: a T. Rex, a Slade, a Queen, a Roxy Music, a The Paperhund, a Mott the Hoople, a Sparks és a Mud. Késői korszakukra jó példa a KISS együttes. Amerikában kevés népszerűséget ért el ez a stílus, azt is javarészt New York, Detroit és Los Angeles környékein. Amerikai glam rock előadók voltak a New York Dolls, Alice Cooper és a Wayne County. Ez a műfaj nem a komolyságról, sokkal inkább a bulikról, jókedvről, felhőtlen élvezetekről szól, nem feltétlenül kell viccbe, vagy túlzott giccsbe fordulnia. A glam metal a heavy metal egyik zenei irányzata, mely az 1970-es évek végi Amerikában keletkezett a glam rock és a heavy metal keveredésével. A fősodorbeli rock domináns irányzata volt az 1980-as években és az 1990-es évek elején. Az irányzatot szokták – úgy a kritikusok mint a rajongók – hair metalnak is hívni. A kifejezést az MTV kezdte népszerűsíteni, utalva az előadók jellegzetes hajviseletére (hosszú, borzolt haj). A rajongók ma leginkább a glam metal elnevezést használják, míg népszerűsége tetőfokán leggyakrabban heavy metalnak vagy egyszerűen metalnak hívták. A glam metalra jellemző a hedonista zeneszövegek, a téma gyakran a szex, a szesz és a kábítószer, az elsőhullámos zenekaroknál némi okkultizmust is belekeverve. Zeneileg a glam metal dalokra jellemző az eltorzított aláfestés gitárral, illetve a pergő gitárszólók, himnikus kórusbetétek, kemény dobolás, aláfestés basszussal. Mindezek együttesről együttesre változnak, és függenek a korszaktól is, amelyben alkottak. Sok előadó híresült el züllött életmódjáról, hosszú, felborzolt hajáról, smink használatáról, rikító ruhák és kiegészítők viseletéről, melyek bizonyos fokig az 1970-es évek Angliájából eredő glam rock irányzatnak is ismertető jegyei.
E stílusba sorolt előadók: T. Rex, Slade, Roxy Music, The Paperhund, RATT, Pretty Boy Floyd, Dokken, Cinderella, Europe, Hanoi Rocks, Danger Danger, Def Leppard, Whitesnake Van Halen, Mötley Crüe, David BoWie, KISS, Tigertailz, Poison, Wrathchild, MADAM X, Extreme, Twisted Sister



Glitter-Rock: - saját

Hasonló, mint a glam rock, - de annál csillogóbb - csak itt tudatosan törekedtek a tinédzser arcra, a látványos megjelenésre és a tupírozott hajra. Nem annyira kifinomult, mint a glam-rock. Képviselő: Gary Glitter.


Gothic-metal=Goth-metal=Gótikus-metal=Gótikus-rock=Szimfónikus-metal=Szimfónikus-rock =Neoklasszikus-metal=Opera-rock=Opera-metal:

Megnevezés alatt azt a heavy metal alapokon nyugvó zenét értjük, ami szimfonikus elemeket is tartalmaz. Európában az 1990-es évek elején - jórészt a Celtic Frost hatására - a doom/death metal fúziójával brit zenekarok, mint a Paradise Lost, a My Dying Bride és az Anathema létrehozták a jellegzetes kettős énekkel kísért gothic metal stílust, ahol a death metalból átvett mély "halálhörgést" tiszta női énekhang kíséri.
Legismertebb követőik Norvégiából a Theatre Of Tragedy, a Trail Of Tears és a Tristania. Amerikából a Type O Negative a stílus legelismertebb képviselője. A svéd Therion komolyzenei kísérleteinek köszönhetően aztán szimfonikus metal (egy dallamosabb és populárisabb stílus) mozgalommá alakult a gothic metal olyan csapatokkal, mint a holland Within Temptation, a liechtensteini WeltenBrand, vagy az ausztrál Virgin Black vagy.
Ezek a zenei elemek hasonlóak a klasszikus szimfóniákban használatosakhoz. A szimfonikus metal megnevezés jelöl egy meghatározott zenei műfajt a metal kategóriáján belül, de használják kiegészítő tagként más metálműfajok megnevezéséhez is. A műfaj azokra az együttesekre vonatkoztatható, akik keverik a különböző metal-nemeket, de zenéjük közös jellemzői a női vokál és a klasszikus, "operás" témák, amitől a zene szimfonikus jelleget kap, ilyen pl: az Evanescence is.
A szimfonikus metalt gyakran nevezik még opera-metalnak, opera-rocknak zenei gyökerei pedig a gothic metalig, a power metalig és a klasszikus zenéig nyúlnak. A gothic metal alapjait az 1990-es évek elején a brit doom-death metal nagyságai, a Paradise Lost és a My Dying Bride tették le. A gótikus katedrálisok hűvös sötétjét idéző zenéhez a death metalosan hörgő férfi és a lágyan dallamos női ének "szépség és szörnyeteg" típusú kettőse társult. Főleg norvég és holland zenekarok alkalmazták előszeretettel ezt a formulát, és teremtettek új zenei színteret Európában a '90-es évek második felében. Napjainkban az eredeti stílus kihalóban van, lassan feloldódott más irányzatokban. Elhagyva a hörgést néhányan a szimfonikus metallal ötvözték hangzásukat, mások a dark rock hangzások felé nyitottak.
pl: Evanescence, Gyöngyvér, Nightwish, Therion, Epica, Blackthorn, Artrosis, Nightfall, Ordo Funebris, Whitin Temptation, Sirenia, Mandragora Scream, Tristania, LunaAeterna, Lunatica, Artanys, Todesbonden, Xandria, Demether, Theatre Of Tragedy, Trail Of Tears, Type O Negative, WeltenBrand, Virgin Black.
stb.



Grindcore:

A hardcore punk extrémebb változata. A grind, azaz grindcore a '80-as évek közepén alakult ki; olyan bandák hívták életre a stílust mint a Napalm Death, Carcass és Anal Cunt, hogy csak néhányat említsek a műfaj nagyjai közül. A grindcore gyökerei a hardcore-punkban és a korai death metálban leledzenek. A cél az volt, hogy ezeknél is sokkalta gyorsabb ütemű, "darálósabb" zenét kreáljanak. Puszta sebességére tekintve a jelenleg létező zenei stílusok túlnyomó részét messze túlszárnyalja, ennek ellenére érzelmi spektruma mégis sokkal nagyobb, mint az átlag hallgató elvárná. A grind számok jellegzetesen velős, lényegretörő, rövid, egyszerű, és agresszív szerzemények, itt teljesen felesleges bravúros technikalitást keresni. Jellemzője a pusztító cséplés,az ordító vokál, rövid, gyors, zúzós számok változatossága kétségbevonhatatlan, hisz a régi, mocskos hardcore punk ősi primitivitásától egy olyan szintre fejlődött, ahol a death és thrash hatások mellett doom, elektronika, noise, és számtalan más stílust belekevernek, ezzel is igazolva a grind rugalmasságát. A szövegek nagyon brutálisak, általában politikai témájúak. Kreativitástól és értelemtől mentes zenei dühkitörés, ez egy sajátos, szélsőséges, és kompromisszummentes stílus. pl: Gwar, Spasm, Napalm Death, Din-Addict, Crowpath, Mumakil, Scum, Fist In Fetus

Grunge:
(angolul: piszok, mocsok)

A grunge könnyűzenei stílus gyökereit és kezdeteit az amerikai underground mozgalomban kereshetjük. A Seattle Sound-ként is emlegetett alternatív rock irányzat ötvözi és továbbgondolja a rock, punk, hard rock és az indie rock alapokat. Megjenenése a nyolcvanas évekre tehető, Washington állam, azon belül is Seattle környezetére. Híressé a kilencvenes évek elején vált két meghatározó album, a Nirvana Nevermind és a Pearl Jam Ten lemeze hatására. Sokan ennek tulajdonítják a '80-as évek rockzenéjének lezárását, és a legutolsó rockforradalomként jellemzik.
pl: Nirvana, Pearl Jam, Sound Garden, Mudhoney stb.

Hardcore:=hc A fekete Bad Brains-t, a Henry Rollins-féle Black Flag-et vagy a Minor Threat-et szokás többek közt a stílus letéteményeseinek tekinteni. A kifejezést a legtöbben a D.O.A. zenekar Hardcore ‘81 albumának címéből eredeztetik. Ezekre a bandákra mind jellemző volt a korukhoz képest extrém tempójú, dühödten ordibálós vokálokkal operáló, harapós gitárhangzású, pogózható, de fajsúlyos koncepció, mint ahogyan ma is nagyjából ennyivel lehet zeneileg definiálni. pl: Sick Of It All, Evergreen Terrace, A Better Tomorrow, Born From Pain, Buried Inside, Cataract






Hard-rock:
(kemény-rock)

Jellemzője egyfajta hangos, agresszív gitárhangzás és a korábbinál hangosabb ritmusszekció. Kialakulásának kulcsmozzanata volt az 1960-as évek első felében az amerikai rock 'n' roll találkozása a korabeli brit blues-zal. A hard rock a rock and roll zene egyik típusa, melynek gyökerei az 1960-as évek garázs- és pszichedelikus rock zenéjéből erednek. A riffekkel dolgozó torzított gitárhangzás, a dobok és a basszus kemény alkalmazása jellemzi. A legelső ilyen zenét játszó együttesek: The Rolling Stones, Yardbirds, The Kinks, The Who és Cream. Jellemző volt zenéjükre a blues-os témaválasztás, a hangos gitár és ritmuskíséret.
pl: Queen, Deep Purple, Uriah Heep, Steppenwolf, Edda, LGT, Lord, Bikini, Rainbow, Korál, P.box, P.MOBIL, Yes, No, Piramis, V'MOTO-ROCK, Dinamit, Saxon, Black Sabbath, Thin Lizzy, The Who, The Sweet, Aerosmith, Rolling Stones stb.

Heavy-metal (keményfém vagy nehézfém):
"A metal megnyílt és szembenézett a külvilággal" - írja Christe.

Hangos és kemény hangzású rock zene (vagy egyszerűen csak metal) egy rock zenei műfaj, mely 1968 és 1974 között jött létre. A heavy metalt életre hívó, blues-rock és pszichedelikus rock gyökerekkel rendelkező együttesek gitár és dobközpontú, vastag, kemény hangzást alakítottak ki, melyet erős torzítás és gyors gitárszólók jellemeznek. A korai brit rockegyüttesekre nagy hatással volt az amerikai blues zene. Az 1960-as évek közepén olyan együttesek, mint a The Rolling Stones és a The Yardbirds sok - eredetileg akusztikus gitáron előadott - klasszikus blues nótát vettek lemezre elektromos gitárral és olykor gyorsabb tempóval. Ezekkel a zenei kísérletekkel az angol blues-alapú bandák - és az általuk inspirált amerikai együttesek - kialakították azokat a stílusjegyeket, melyek a heavy metal alapjait adják: középpontban a kemény akkordokból építkező hangos és torzított gitárjáték. Ennek a megszólalásnak a népszerűsítésében kiemelkedő szerepet játszott a The Kinks 1964-es slágere, a You Really Got Me. A gitárhangzás fejlődésében jelentős szerepe volt a gitárerősítők feedback technológiával szerelt új generációjának. A The Kinks gitáros Dave Davies mellett más gitárosok, mint például Pete Townshend (The Who) és Jeff Beck (Tridents, The Yardbirds) is kísérleteztek a feedback technikával. Hogy az egyre hangosabb gitárral lépést tudjanak tartani, a dobosok is erőteljesebb megszólalást, komplex és szintén hangosított megközelítést kezdtek alkalmazni, szemben a blues-rock - apró dobfelszereléseken elővezetett - kezdeti maszatolós dobolási stílusával. Az énekesek is hasonlóan módosították technikájukat és erősítőkön keresztül növelték önbizalmukat, gyakran stílusosabb és drámaibb előadásmóddal kísérve. A puszta hangerő tekintetében, főképp az élő koncertek esetén, a The Who "minél-nagyobb-és-hangosabb - Marshall-falakat" használt. Az erősítő és felvételi technika egyidejű fejlődésével lehetőség nyílt ennek a súlyosabb megszólalásnak a sikeres lemezre préselésére is. A blues-rock és a pszichedelikus rock összeházasítása képezte a heavy metal igazi alapját. A műfajok összeolvasztásának egyik legnagyobb hatású együttese a Cream trió volt, akik masszív, súlyos hangzást alakítottak ki a gitáros Eric Clapton és a basszusgitáros Jack Bruce közti uniszónó riffeléssel, és Ginger Baker dupla lábdobjával. Első két nagylemezüket, Fresh Cream (1966) és Disraeli Gears (1967), az eljövendő műfaj alapvető prototípusaként tisztelik. A Jimi Hendrix Experience bemutatkozó albuma, az Are You Experienced? (1967) szintén nagy hatású volt. Hendrix virtuóz technikáját sok metal gitáros igyekezett később felülmúlni, és az album legsikeresebb dalát, a Purple Haze-t néhányan az első heavy metal slágerként aposztrofálják.
Kialakulása és korai népszerűsége (1960-as évek vége, 1970-es évek eleje) 1968-ban a hangzás, ami heavy metal néven lett ismert, kezdett összeérni. Sok kutató és rajongó a Blue Cheer által feldolgozott Eddie Cochran klasszikust, az 1968 januárjában megjelent Summertime Blues-t tartja az első heavy metal dalnak. Júliusban három korszakalkotó felvétel jött ki: a Steppenwolf-tól a Born to Be Wild a tipikus heavy metal dalszöveg őseként, a Yardbirds-től a Think About It dal - az együttes utolsó kislemezének B-oldaláról - Jimmy Page gitáros játékával, mely előrevetítette azt a fémes hangzást, ami hamarosan hírnevet szerzett neki, és végül az Iron Butterfly-tól az In-A-Gadda-Da-Vida album, a 17 perces címadó számmal, mely nagylemez az elsőszámú jelölt a legelső heavy metal album címre. Augusztusban a Revolution dal kislemez változata a The Beatles-től a maga erőteljes gitár és dobhangzásával új standardokat állított fel a torzított megszólalás terén a sikeres előadók között.
A Jeff Beck Group - melynek vezetője Jeff Beck, éppen Page elődje volt a Yardbirds gitárosi posztján - ugyanabban a hónapban jelentetette meg bemutatkozó albumát, és így a Truth szintén jelölt a legelső heavy metal album címre. Októberben adta első koncertjét Page új együttese, a Led Zeppelin. Novemberben a Dave Edmunds gitárossal felálló Love Sculpture kiadta a Blues Helping lemezt, rajta Hacsaturján Kard táncának (Sabre Dance) lüktető, agresszív átiratával. Szintén ugyanebben a hónapban jelent meg a Beatles úgynevezett Fehér Albuma, melyen a Helter Skelter hallható, az egyik legsúlyosabb hangzású dal, amit vezető együttes addig kiadott. 1969 januárjában jelent meg a Led Zeppelin bemutatkozó nagylemeze és a 10. helyig jutott a Billboard lemezeladási listáján. Júliusban a Led Zeppelin a Cream-ihlette, de nyersebb hangzású Grand Funk Railroad power-trióval játszott az Atlanta Pop Fesztiválon. A következő hónapban egy másik Cream-gyökerű power-trió, a Mountain adott egyórás műsort a Woodstock fesztiválon.
Ősszel a Led Zeppelin II első helyig jutott és az album kislemeze, a Whole Lotta Love negyedik lett a Billboard poplistáján. A metal forradalom elindult. A Led Zeppelin határozta meg a terjedő műfaj sarokpontjait Page erősen torzított gitárjátékával és az énekes Robert Plant drámai stílusával. Más bandák a következetesen egyre súlyosabb, "tiszta" metal hangzásukkal bizonyultak hasonlóan fontosnak a műfaj elfogadtatásában. Ebből a szempontból 1970-ben megjelent lemezeikkel a Black Sabbath (Black Sabbath ill. Paranoid) és a Deep Purple (in Rock) szerepe volt döntő. A Black Sabbath különösen súlyos hangzást fejlesztett ki, részben a gitáros Tony Iommi korábbi üzemi balesetének köszönhetően, amikor az ujjai megsérültek. Mivel a normál játékra képtelen volt, Iommi-nak le kellett hangolnia a gitárját, hogy könnyebben le tudja fogni a húrokat, és csak a viszonylag egyszerű játékával megszólaltatott erőteljes akkordokban bízhatott. Korai éveiben a Deep Purple ingadozott a stílusok között, de 1969-re az énekes Ian Gillan és a gitáros Ritchie Blackmore a csapatot már a kialakulóban lévő heavy metal stílus felé vezették. 1970-ben a Black Sabbath és a Deep Purple is komoly eredményeket könyvelhetett el a brit listákon a Paranoid valamint a Black Night dalokkal. Ugyanabban az évben három másik brit együttes debütáló albuma jelent meg heavy metal hangnemben: a Uriah Heep-től a Very 'eavy Very 'umble, az UFO-tól az UFO 1, és a Black Widow-tól a Sacrifice. Habár általában nem metal bandaként tartják számon, mégis a Wishbone Ash alkalmazta először a kétgitáros felállást, amit a következő generáció sok metalegyüttese vett át. A Black Sabbath, Uriah Heep és Black Widow által használt okkult dalszövegek és külsőségek különösen inspirálónak bizonyultak; 1970-ben kiadott negyedik albumán a Led Zeppelin is előtérbe helyezte ezeket az elemeket.
pl: Ossian, Manowar, Hammerfall, Pokolgép, Kalapács, Metallica, Iron Maiden, Depresszió, Tankcsapda, TNT(the metal band), Overkill, Mercyful Fate, Masterplan Manilla Road, Metal Church, Running Wild, Savatage, Judas Priest, stb.

Indie-rock:

Az indie szó az angol independent (független) szóból származik. A divat elvetését jelenti. Mint szinte minden valamire is való stílus Nagy Britanniából ered, így az indie is az 1980-as évek elején ott kezdte hódítását. Az indie kultúra a legutóbbi években átvette a hippi-kultúra sok jellemvonását(hippik kb. 1960-as évek óta). Angliában a 80-as évek korai szakaszában kezdődött meg az indie zene kialakulása. Kezdetben a népszerű bandák, gitáron alapuló alternatív rockkal emelkedtek ki. Néhány jelentős indie együttes a 80-as évekből melyek befolyásolták a 90-es évek rock történelmét: The Smiths, The Stone Roses, The Jesus and Mary Chain, a stílusok közül a shoegazing és a britpop volt meghatározó, amely hatott rájuk. Az Egyesült Államokban, amit indie-nek neveznek az a 70-es 80-as évek által befolyásolt alternatív rock. Ekkor még főképp a nyers torzított hangzást jelentette. Hüsker Dü, The Pixies, Dinosaur Jr, Sonic Youth, Big Black, elkülönültek az egyetemi rock bandáktól, mint például a R.E.M. vagy a 10,000 Maniacs, akik a század végére átpártoltak a nagy lemezkiadókhoz.
pl: Kate Ferencz, The Smiths, The Stone Roses, The Jesus and Mary Chain, R.E.M, 10,000(ten tauzend)Maniacs, Hüsker Dü, The Pixies, Dinosaur Jr, Sonic Youth, Big Black

Industrial-metal:
(ipari-metal)

A 80-as évek rock-fajtája. Valódi, a fém-iparból származó zajokkal operál. Egyik legfontosabb jellemzője a zajos, torzított gitárhangzás. Néhány industrial metal banda a heavy metálra jellemző gitárriffek köré építi fel zenéjét, mások ennél jóval harsányabb sikálós gitártémákat írnak. Összességében az industrial metal esetében a gitároké a főszerep, így próbálják egybeolvasztani a metal és alternatív rajongótábort. A műfaj másik fontos eleme az elektronikus hangzás és a kemény, katonás tempó, bár ez utóbbi nem kritérium, főleg a német bandáknál figyelhető meg.
pl: Ministry, Front 242(tuhándrid end forty tu), Treponem Pal, Dharma, Static-x,

Instrumentális(hangszeres)-rock_instrumentális-metal:

A zenében az instrumentum eredetileg zeneszerszámot, hangszert jelentett, az instrumentális pedig hangszeren előadott zene volt. Jellemzői: énekhang nélküli, hangszereken előadott zene, rock zenei elemekkel tisztán instrumentális, improvizatív "fusion" zenét játszik meghatározott célt szolgál
pl: Magyar: God is an astronauts, Rosa Parks, K3
Külföldi: Apocalyptica, Godspeed you, Black Emperor, Guthrie Govan, Liquid Tension Experiment

Lírai-rock:-saját

Szívhez szóló dallamok rock környezetben. Tartalmazza a költészet kifejező eszköztárát, a lelkiállapot kifijezésére sok érzelemmel. Elsődleges témájuk az egyén, az én világa, a belső lelki világ. Jellemző központi hangszere szintetizátor vagy zongora, de jelen van a gitár is. Képviselői: Demjén Ferenc, Balázs Fecó

Metalcore: egy olyan zenei műfaj, amely ötvözi a hardcore és valamelyik metálfajta jellemzőit. A mai stílus forradalmasítója valószínűleg a Killswitch Engage volt. A metalcore-ban dallamos riffek, majd hirtelen váltások és darálások következnek egymás után. Az amerikaiakra emlékeztető stílus, mely néhol rap-szerű zenei betéteket tartalmaz. A stílus a hardcore és a metal jellegzetességeinek keveréke, főként a göteborgi dallamos death metal és az amerikai thrash metal bevonásával. Az ének legtöbbször a hardcore-ban megszokott üvöltés, de a kereskedelmileg sikeres amerikai csapatok egyszerre alkalmazzák dalaikban a dallamos ének és az üvöltés kettősét. A mai metalcore mozgalom elindítói a Massachusetts-i hardcore színtérről származó zenekarok voltak, mint a Killswitch Engage, a Shadows Fall, az All That Remains, az Unearth. A sajtó ezeket a bandákat sokszor a New Wave Of American Heavy Metal kifejezéssel illeti az olyan újkori thrash metal csapatokkal együtt, mint a Lamb Of God, a God Forbid és a Chimaira. Az utóbbi pár évben a metalcore is alirányzatokra kezdett bomlani aszerint, hogy a csapatok a közérthetőbb (és kereskedelmileg sikeresebb) vagy a minél extrémebb megközelítést választották. pl: Killswitch Engage, Avanged Sevenfold, Shadows Fall, Unearth, All That Remains, Bridge To Solace, Dillinger Escape Plan, As I Lay Dying

Modern-rock: -saját

A korral haladó, a legújabb szellemi és technikai vívmányokat ismerő rock zene. A régebbi korok kötöttségeit el nem ismerő, velük szembehelyezkedő. A legújjabb kor igényeinek, divatjának megfelelő korszerű stílus, szembeszállva az előzővel és bizonyos érzelmi állásfoglalást is kifejezve. Újszerű, mai vonásokkal ruházták fel magukat. Radikálisan újító. pl:Muse, Franz Ferdinand

Nemzeti-rock (katonai-rock):

A nemzeti rock a rockzene egyik irányzata. Zeneileg főként a rock és a népzene keverékén alapul, de vannak keményebb zenét játszó, magukat nemzeti metálnak nevező csapatok is. A nemzeti rock dalok főleg a hazaszeretetről és a nemzeti történelemről szólnak, gyakoriak a katonadalok és népdal-feldolgozások. Gyakran összekeverik a műfajt a skinhead zenével: ennek oka, hogy több nemzeti rockegyüttes skinhead zenekarként kezdte pályafutását, illetve maga a stílus is a 2000-es évek elején virágzott fel Magyarországon, így új fogalomnak számít. Bár éles határvonal nincs a két stílus között közönséget tekintve sem - elmondható, hogy a skinhead zene egyszerűbb, monotonabb, gyorsabb tempójú - inkább a punkhoz közelít, mint a rockhoz.
pl: Kárpátia, Hungarica, Romantikus Erőszak, Farkasok, Tigris, Magozott cseresznye, Egészséges Fejbőr, Nemzeti front

New-wave: - saját

Ami a punk után jött. Tagadta elődje (nihilizmusát), és visszahozta a popot. Mindent tagadás, a társadalmi normák és értékek teljes elvetése, a lét értelmetlenségének, a cselekvés hiábavalóságának hirdetése, olyan felfogás, világnézet, magatartás, amely nem tiszteli, kigúnyolja, kiábrándultan rombolja a társadalmi normákat és értékeket, részvételt nem tanúsító, léha viselkedés jellemzi.
Képviselői Például: a Külföldi: Nena, Police, The Killers,
a Magyar: Bonanza Banzai

New-age: - saját

Meditatív hangulatú-zene, állítólag terapeutikus tulajdonságokkal, ami a legtöbb esetben annyit jelent, hogy a hallgató annyira ellazul, hogy szép lassan elalszik zenehallgatás közben. pl: U2

Nu-metal_Rap-rock:

A rock zene egyik stílusa, amely a rap és a rock zene keveredéséből alakult ki és a 2000-es évek fordulóján élte virágkorát. A zeneileg igen különböző társaságok igyekeztek egy cél felé: egy rendkívül liberális felfogású, rockzenei élet megalkotása felé.
Jellemző előadásmódja: ének-gitár-basszgitár-dob felállást kiegészítik egy samplerrel, sőt, a második "énekes" olykor rappelni kezd.
pl: Linkin Park, Limp Bizkit, Korn.

Pop-punk: - saját

Ez is egy rock zenéből kialalkult stílus, amely a punk zenének egy populárisabb változata, amely ötvözi a pop és a punk zenét.
Bár ezt a stílust az igazi rockerek nem nagyon hallgatják !
pl: régi Avril Lavigne, Green Day, MXPX, Blink182, Sum41, Busted, Good Charlotte, Simple Plan, Yellowcard, The Offspring




Pop-rock:

A pop/rock műfaji megjelölés első hallásra meglehetősen homályos megnevezésnek tűnhet, mindenesetre erre a műfajra jellemző, hogy kevésbé kemény, mint a rock and roll, de mégsem annyira populáris, mint a popzene. A 70-es évek elején - abban az időszakban, mikor az első rock and roll-rajongó generáció felnőtté cseperedett - a pop/rock fúzió vált a meanstream zene vezérműfajává.
A pop-rock a pop és a rock zene keveredéséből kialakult stílus.
pl: Paramore, Bon Jovi, Hooligans, Nickelback, Bíborszél, Lovegun, Black-out, Betterfly, Shine Down, State of Shock, Hiperkarma, Bryan Adams Alternatív-Pop-rock, rap-es elemekkel: Kowalsky meg a Vega
Bár ezt a stílust az igazi rockerek nem igazán hallgatják !

Punk-rock:

A rock zenéből kialakult stílus, amely a 80-as években élte fénykorát. Kezdetek: A "punk rock" kifejezés (melyből a "punk" kezdőt, újoncot is jelent) amely az 1960-as évek képzetlen gitár és ének alapú amerikai rock and roll zenekaraira utal (például The Standells, The Sonics, The Seeds), amelyeket gyakran "garázs rock" zenekarokként soroltak be. A kifejezés Dave Marsh rock zenei kritikustól származik, aki elsőként használta a ?(Question) and the Mysterians jellemzésére, az 1971 májusában, a Creem magazinban megjelent cikkében, az 1970-es években azonban számos más rock zenei újságíró is átvette. Például a gitárosként és kritikusként is tevékenykedő Lenny Kaye is felhasználta a hatvanas évek garázs rock együtteseivel és a pszichedelikus rock követőivel kapcsolatban. Lenny Kaye nem sokkal ezután Patti Smith avantgard költővel zenekart alakított, az elsőként, 1975-ben megjelent Horses című albumuk pedig nagy hatást gyakorolt a hetvenes évek punk rockereire. Részben ez vezetett ahhoz, hogy a zenére utalva, a kifejezést egyszerűen "punk"-ra rövidítették. Az 1960-as évek garázs zenekaraira gyakorolt hatása mellett, a punk rock gyökereihez tartozik a durva viselkedés, a színpadi és a színpadon kívüli erőszak, amely a hangszerek megrongálására is kiterjed, ahogyan az a korai Rolling Stones és a The Who esetében is megfigyelhető, és amely viselkedésmód visszavezethető az ötvenes évek végére, Eddie Cochranhez és Gene Vincenthez, a goromba és disszonáns stílusú The Velvet Undergroundhoz, a szexuális és politikai konfrontációikról és színpadi erőszakosságukról is ismert detroiti Alice Cooperhez, The Stoogeshez és MC5-höz, az angol pub rock színteret és a politikai undergroundot képviselő Mick Farrenhez és a Deviantshoz, a New York Dollshoz és a hetvenes évek néhány brit "glam rock" illetőleg "art rock" előadójához, például David Bowie-hoz, Garry Glitterhez és a Roxy Musichoz. Megállapítható, hogy más műfajok, mint például a reggae, a funk vagy a rockabilly is hatást gyakoroltak a korai punk rockra. A punk rock válaszreakció volt a hetvenes évek populáris zenéjére, mindarra amit a punkok a felszínes diszkózenében, a bombasztikus heavy metalban, progresszív rockban és aréna rockban láttak megtestesülni. A punk elutasította a hatvanas évek hippi ellenkultúrájának maradványait is. Lenézték az olyan zenekarokat, amelyek túlélték a hatvanas éveket (például a Jefferson Airplane-t), mivel szerintük a korábban radikális kijelentéseik miatt általuk is tisztelt előadók elbutultak és szégyent hoztak magukra. Erre az egyik leggyakrabban felhozott példa, a hetvenes évek közepén a televíziós sörreklámokban szereplő Eric Clapton, aki a hatvanas évek rock ikonjaként szó szerint eladta magát a rendszernek, amellyel korábban szemben állt. Az ötvenes és hatvanas évek európai szituacionista mozgalma által képviselt kulturális kritika és lázadási stratégiák hatással voltak a brit punk mozgalom első képviselőire, különösen a Sex Pistolsra. A Pistols menedzsere Malcolm McLaren tanulmányozta a szituacionista elveket, amelyek Vivienne Westwood által öltöttek formát a zenekar ruházatában, továbbá feltűntek a Jamie Reid által a számukra készített grafikákon is. A brit punk mozgalom átvette a Skiffle-től a "csináld magad" attitűdöt, amely a II. világháború után, az 1950-es években bukkant fel Angliában. A brit punk rock megjelenése egybeesett a háború utáni konszenzus időszakának végével, amely megelőzte a Thatcherizmust, és szinte az összes zenekar munkásságában felbukkan a dühödt társadalmi elidegenedés.
pl: Ramones, Exploited, Sex Pistols, After Classes, Alvin és a mókusok, Aljas Kúszóbab, Panksapka, Brigád, Fürgerókalábak, Junkies, Patti Smith, Macskanadrág, Vészkijárat, Buzz Cocks, Hétköznapi Csalódások stb. Kemény punk vagyis punk-metal pl: Standby Gravity, Auróra



Power-metal:

Az amerikai power metal a korai '80-as években keletkezett, a klasszikus NWOBHM-nál (New Wave Of British Heavy Metal) a heavy-metalnál gyorsabb és agresszívabb stílus. Noha Észak-Amerikában viszonylag underground stílusnak számít, Európában, Japánban és Dél-Amerikában nagy népszerűségnek örvend. A power metal az életvidám, epikus dallamokra és témákra koncentrál, mellyel a hallgató pozitív érzéseire, a hősiességre és a kedélyességre gyakorol hatást. A hangzás alapreceptjét a német Helloween alakította ki az 1980-as évek második felében, az erőteljes riffek, a dallamos megközelítés, a Judas Priestre és Iron Maidenre jellemző magashangú "tiszta" énekstílus és a sebesség kombinációjaként. Yngwie J. Malmsteen Rising Force (1984) albuma döntő szerepet játszott az ultragyors gitárjáték népszerűsítésében, valamint a metal és klasszikus zenei elemek összeházasításában, melyek komoly hatással voltak a power metalra. A kilencvenes években Timo Kotipelto énekes beszállásával a finn Stratovarius vált a műfaj vezető csapatává Európában. A power metal a heavy metal zene egyik alfaja. A megnevezés vita tárgya lehet, mivel a power metal két különböző rokon stílusra utalhat: az egyik az észak-amerikai, a másik a főleg német és skandináv területen létrejött power metal. Ma a kifejezést főleg az európai power metalra értik. A mai power metal az epikus hangzásra helyezi a hangsúlyt, általában igen gyors, a dallamok fogósak, fülbemászóak. Amíg a legtöbb rock dalszöveg a valós világra koncentrál személyes tapasztalatok, történelmi ellentétek, társadalmi témák stb., addig a power metal dalok főleg science fiction, mitológiai vagy fantasy témájúak, általánosságban sokkal optimistábbak a többi heavy metal dalszövegnél.
A power metalra a "tiszta", képzett énekhang a jellemző, ellentétben például a Death Metal-lal. Andre Matos (Angra) Bruce Dickinson (Iron Maiden) és Rob Halford (Judas Priest) hagyományait követve a power metal énekesek jellemzően a magas regiszterekben énekelnek, nem ritkán falsetto-ban. Mivel az énekhangnak elsődleges szerepe van, az énekesek a koncertek alkalmával általában nem játszanak más hangszeren, pl:gitáron, ahogy az más metal műfajoknál előfordul.
A power metal gitárosok és basszusgitárosok általában igen gyorsan játszanak, de ehhez képest lassan váltanak akkordot. Gyors és technikás gitárszólók nélkül nincs power metal koncert vagy album. A power metal dobosok álatalában dupla lábdobot használnak a nagyon gyors tempó miatt, gyakran tizenhatodok sorát hallhatjuk, miközben a pergőn megnyomják a második és a negyedik ütemet. Ez a monoton, egysíkú formula meglepően általános és gyakori. Számos együttes alkalmaz billentyűst, sőt szimfonikus elemek is feltűnhetnek. A power metal leginkább Európában, Japánban, és néhány dél-amerikai országban népszerű, és úgy tűnik, hogy talán néhány észak-amerikai területen is elfogadottabbá válik. pl:Helloween, Thunderstone, Edguy, Stratovarius, Blind Guardian, Sonata Arctica, Avantasia, Gamma Ray, Harmony, Savage Circus, Arida Vortex, Icewind, Iron Savior, Pegazus, Rhapsody

Progresszív-rock (prog-rock) :

A progresszív (haladó,élenjáró)-rock(gyakran csak prog rock) a rockzene egyik vállfaja, mely az 1960-as évek második felében alakult ki. Népszerűségének csúcsa az 1970-es években volt, de még ma is vannak művelői, őket legtöbbször csak a neo-prog jelzővel illetik.
pl: Genesis, The Flower Kings, Spock's Beard, Pallas, Chris Rea, Rush

Progresszív-metal (prog-metal):

A progresszív metal eredetét egészen az 1960-as évek végi/1970-es évek eleji progresszív rock zenekarokig vezethetjük vissza, mint a Yes, a Pink Floyd, a Jethro Tull, a King Crimson, a Genesis és a Rush. Azonban a progresszív metal, mint önálló műfaj az 1980-as évek közepéig nem alakult ki. Az olyan zenekarok, mint a Fates Warning, a Queensryche és a Dream Theater ezektől a prog-rock csapatoktól vettek át zenei elemeket - elsődlegesen a hangszerelés és a dalok felépítése terén - és kombinálták az Iron Maiden és a Metallica fémjelezte metal stílusokkal. A végeredmény pedig progresszív rock mentalitás metal hangzással. A progresszív metal talán a legnehezebben leírható stílus a kemény zenék családjában. Már azon is komoly viták vannak rajongói és szakmai oldalon, hogy mi számít igazán progresszívnek (újítónak). Sokszor az újító hangzásokat, megoldásokat sikeresen másoló zenekarok is belekerülnek ebbe a kategóriába. Az első prog-metal zenekarok, mint például a Fates Warning és a Queensryche, a '80-as évek brit heavy metalját és a '70-es évek progresszív rock nagyságainak (elsősorban a Rush) zenei világát keresztezték. A nyolcvanas évek másik progresszív vonulatát a technikás thrash/death metalt képviselő bandák, az amerikai Watchtower, a német Mekong Delta, a svájci Coroner vagy épp a kanadai Voivod jelentették. Ezt a két megközelítést egyesítette és vitte sikerre aztán az évtized végén, a '90-es évek elején a Dream Theater, akiknek korai lemezein tökéletesen keveredett a prog-rock, a thrash metal, a fúziós jazz és a klasszikus zenei megoldások. A mainstreambe is betört a progresszív zene a Dream Theater 1989-es Images And Words, valamint a Queensryche 1988-as Operation: Mindcrime és 1990-es Empire albumainak köszönhetően. Magyarországon is a '90-es években élte virágkorát a műfaj. Pécsen több ízben is rendeztek kifejezetten prog-metal fesztivált olyan zenekarokkal, mint az Eclipse, Perfect Symmetry, Everflow, Stonehenge, később a Nemesis, a Da Capo vagy a Without Face. Itthon sajnos sosem alakult ki tömegbázisa egyetlen hazai progresszív metalt játszó zenekarnak sem. A technikás játék, az összetett dalszerkezetek és a többtételes, elhúzott, hosszú dalok, a gyakran egy egész albumon végigvonuló összefüggő zenei és szövegi koncepció azonban közös nevezője szinte minden prog-metal zenekarnak.
pl: System of a down, Dream Theater, Pozvakowski, Opeth, Nevermore, Nemesis, Fates Warning, Queensryche, Eclipse, Perfect Symmetry, Evergrey, Everflow, Stonehenge

Pszichedelikus-rock:

olyan zenei stílus, melyet a drogok - cannabis, pszilocibin, meszkalin és különösen az LSD - tudatmódosító hatása inspirál, és a módosult tudatállapot hangulatát igyekszik visszaadni. A pszichedelikus zenének több más típusa van, mely ugyanonnan ered, de később eltért a divatos rockzenétől és az elektronikus zene előfutára lett. A rockzene történetében a pszichedelikus rock kapocs a korai, blues alapú rock és a későbbi progresszív rock és heavy metal között. Az egyik első pszichedelikus dal Donovan "Sunshine Superman"-je. pl:The Doors, Grateful Dead, Pink Floyd







Rhythm and blues:

A rhythm and blues-t úgy tudjuk megkülönböztetni a klasszikus rock and roll zenétől, hogy általában fekete előadók éneklik, több benne a blues és a jazz elem, valamint a fúvósok is nagyobb szerepet kapnak. A második világháború környékén az amerikai fekete (afroamerikai) közösség a race music(szó szerint: faji zene, értelem szerint: a fekete közösség saját zenéje, szemben a többségi fehér társadalom populáris zenéjével) kifejezést használta gyűjtőfogalomként. Csaknem minden zenei műfajt magába foglalt az egyházi zene és a klasszikus zene kivételével. A háború után a faji megkülönböztetésre emlékeztető kifejezést a fehérek is kezdték kellemetlennek érezni. 1947-ben Jerry Wexler, a Billboard című amerikai zenei folyóirat munkatársa megalkotta a rhythm and blues(RnB, R&B) kifejezést, elsősorban a zeneipari marketing használatára. Abban az évben az R&B slágerlistákat az énekes-szaxofonos-zenekarvezető Louis Jordan vezette Tympany Band nevű zenekarával és sodró ütemű, boogie-woogie ritmusú dalaival uralta.
Egy könnyűzenei műfaj, ami a 1940-es évek második felében alakult ki a Rhythm and Blues, az amerikai blues új irányzataként született meg. A kifejezést a Rhythm and Blues-t a Billboard zenei szaklap vezette be az 1940-es évek végén. A Rhythm and Blues megtartotta a blues dallamvilágát és akkordsémáit, viszont ritmusa gyorsabb lett, a hosszúra nyúlt hangszeres improvizációk helyett egyre nagyobb szerepet kapott maga a dal, az ének. Szólisták voltak főként jellemzők. Az '50-es években alapvetően két típusú R&B előadókkal találkozhatunk. Más-más módon jellegzetességekkel. Az olyan nagyvárosokban, mint New York, Philadelphia és Chicago a fő hangsúlyt az énekre és a zenei kivitelezésre fektették. Detroitban a híres Motown kiadó uralta a terepet, ahol az R&B, a soul, és a gospel zenei elemeket populárisabb formában tálalták a nagyközönségnek. A déli államokban inkább a blues volt az erősebb. Nyers hangzás, pattogó ritmusok, és sok trombita jellemezték az R&B muzsikusokat. Hangszerek: nagybőgő, szaxofon, zongora, elektromos gitár, ének Alműfajok: Juke Joint blues, R&B punk, Rockabilly
Híres előadók: Louis Jordan, T-Bone Walker, Willie Dixon, Nat King Cole, Etta James, Big Joe Turner, Mahalia Jackson, Jimmy Hendrix, Janis Joplin




Rock & Roll:

Egyik őse, a rhythm and blues röviden (R&B) is a 40-es évek második felében kezdett kifejlődni. A Billboard Magazin meghatározása szerint az R&B egy populáris fekete műfaj, míg a fehérek hasonló zenei stílusát a country and western névre keresztelték. Másik őse, a western swing Texas, California és Oklahoma államokban volt népszerű a 40-es években és az 50-es évek elején. Megfigyelhetők benne a klasszikus swing, jazz, honky tonk és country dalok jellegzetességei. A Rock & Roll zene és tánc gyökerei a századelőre nyúlnak vissza. A zenei stílus és tánc, a XX. század 1940-es éveinek végén alakult ki. Egy Cleveland-i lemezlovas, Alan Freed használta először a rock and roll nevet 1953-ban. A ritmusos, divatos zenére az emberek mindig és mindenhol szerettek táncolni. Az új zenei irányzatok és a tánc merített a hagyományokból. A Rock & Roll eredendően amerikai zene, a tánc viszont némiképp más úton fejlődött. A rock and roll több műfaj keveredéséből született. A rhythm and blues, a hillbilly vagy más néven rockabilly és a western swing elemeiből forrt ki az 1940-es évek végén, hogy aztán az 1950-es években viharos sebességgel hódítsa meg egész Amerikát, majd nemsokára átterjedjen Európába is. A Rock & Roll zene közvetlen elődjének a 40-es évek Rhytm and Blues irányzatok tekinthetők. Bár a zenészek többsége még mindig fekete volt - felkeltette a szélesebb közönség figyelmét is. A mai értelemben vett Rock & Roll születését 1954-re datálják, amikor Bill Halley sikerre vitte a ma is mindenki által ismert "Rock around the clock" című számát. A főként gitárokból álló hangszerelést később felváltották a dobok, a fúvósok. A rock and roll legnagyobb előadói mind az említett műfajokon nevelkedtek. Little Richard rhythm and blues előélettel rendelkezett, Chuck Berry a blues-ban és a hillbilly-ben mozgott otthonosan, míg Bill Haley dalainak gyökere a western swingre nyúlik vissza. A kezdeti időkben furcsa volt, hogy fehér zenészek játszanak "feketének" tartott zenét, de a Rock & Roll hamar népszerűvé vált a fiatalok körében, akik szakítani akartak szüleik szokásaival, zenéjével és táncával. Az úgynevezett Rock & Roll forradalom nemcsak zenében, táncban, öltözködésben nyilvánult meg, hanem a fiatalok egész új életformájában is. A Rock & Roll nagy generációja az 50-es, 60-as évek zenészei közül kerültek ki. Bill Haley, Little Richard, Buddy Holly, Carl Perkins, Chuck Berry, és a király Elvis nevét ma is szinte mindenki ismeri.
Magyarországon ez a stílus fénykora idején nem terjedhetett el az akkori nyugatellenes politikai viszonyok miatt. Az 1960-as évek második felében ugyan némileg lazultak a korlátok a könnyűzenében is, de akkor már inkább a beat felé fordult a fiatalok érdeklődése. Az 1980-as évek elejének nosztalgiahulláma azonban hazánkban is divatba hozta a rock and rollt, elsősorban a Hungária és Komár László révén. Még ma is igyekeznek Magyarországon a fiatalok visszahozni az igazi rock 'n' rollt, talán a legkiemelkedőbb ilyen zenekar a Katz vagy az inkább már rockabilly-t játszó Nitus and The Rollin' Dice. A rock and roll csillaga 1962-ben áldozott le, amikor felerősödött a beat mozgalom és a Beatles lesöpörte a dobogóról.
pl: Magyar: Fenyő Miklós, Hungária, Dolly Roll, Komár László
Külföldi: Elvis Presley, Wanda Jackson, Jerry Lee Lewis, Little Richard, Chuck Berry, Chubby Checker, Fats Dominó, Carl Perkins, Bill Halley, Ray Charles, Buddy Holly, Bo Diddley, Katz Band



Rockabilly:

A rock and roll egyik táncos stílusa alstílusa, amely szinte szorosan összefügg egymással. Az egyik legkorábbi és legmeghatározóbb rock 'n' roll zenei műfaj, amely az 1950-es évek Amerikájában bukkant fel. A műfajt végig az eredeti megalkotója, Elvis Presley uralta és jelentős befolyással bírt a későbbi rock zenére (és popkultúrára) rövid fénykora ellenére is. A 70-es évek végén és a 80-as évek elején a rockabilly feltámadt és a mai napig megmaradt, mint szubkultúra.
pl: Mystery Gang,Hot Road Rockabilly band, Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekar, Nitus and The Rollin' Dice


Sludge-metal:

Mind ugyanannak az USA déli államaiból származó metal muzsikának a megnevezése, mely a doom metal (mint a The Obsessed), a hardcore punk (mint a Black Flag) és a southern rock (Lynyrd Skynyrd) keresztezéséből jött létre. A legismertebb sludge metal színtér a NOLA néven emlegetett New Orleans (Louisiana államban) ahonnan a stílusalapító Eyehategod és Crowbar is elindult 1988-89-ben. A sludge metal arany évei a '90-es évek közepére tehetők, amikor olyan meghatározó nagylemezek jelentek meg, mint a Phil Anselmo (Pantera) producerkedésével készült cím nélküli második Crowbar album, majd sorban utána a Time Heals Nothing és a Broken Glass lemezek. Vagy az Eyehategod két albuma a Take As Needed For Pain és a Dopesick. Továbbá a crossover thrash metal felől érkező Corrosion Of Conformity legnagyobb sikere a Deliverance album. És persze a Crowbar/Eyehategod/Pantera/C.O.C. tagokból álló southern metal szupergroup Down debütáló albuma a NOLA. Szellemiségében a virginiai Alabama Thunderpussy és a Zakk Wylde vezette Black Label Society is ebbe a társaságba sorolható. A magyar metal mezőnyből többen is mozognak a stílusban. Ilyen az egykori Mood-gitáros, Hegyi Kolos alapította Stereochrist vagy a Pantera/BLS ihletésű Neck Sprain. A fiatalabb bandák közül pedig a Stonedirt, a Sunday Fury és a Locust On The Saddle tűnik ígéretesnek. Roppant erős tehát a hazai színtér.
pl: Eyehategod, Crowbar, Corrosion Of Conformity, Down, Stereochrist, Stonedirt, Sunday Fury, Locust On The Saddle

A Stoner-rock-metal
vagy más néven desert rock:

az 1990-es évek elején alakult ki és egyfajta retro stílusnak tekinthető, mivel a '70-es évek pszichedelikus/doom-os hangulatát (a'la Black Sabbath) idézte meg egyidőben a blues rock gyökerekhez való visszanyúlással. A stílus legnagyobb hatású zenekara kétségtelenül a kaliforniai Palm Desertből indult Kyuss, akiknek 1992-es Blues For The Red Sun albuma valamint a rákövetkező Welcome To Sky Valley a stoner metal alapkövei. Kevésbé ismert banda, de hasonlóan fontos szerepet játszott a kezdeteknél a szintén sivatagi klímán edződött San Jose-i Sleep zenekar. A kortársak közül a dél-kaliforniai Fu Manchu, továbbá a New Yersey-i space rockos Monster Magnet számítottak még a vezető bandák közé. A Kyuss 1995-ös feloszlása után az énekes John Garcia gyors egymásutánban három bandát is beindított (Unida, Slo Burn, Hermano). A korábbi basszer Nick Oliveri a Mondo Generatort hozta össze, a dobos Brant Bjork pedig egyszerűen a saját nevén folytatta. A legnagyobb kereskedelmi sikereket azonban a gitáros Josh Homme zenekara, a stoner rocktól mára a mainstream rockig eljutott Queens Of The Stone Age könyvelhette el az utóbbi évtizedben. Számtalan második vonalas követője akadt a stílusnak még az USA-n kívül is: így a kanadai Sheavy, a svéd Spiritual Beggars, a finn Mannhai, és az ausztrál Wolfmother, hogy csak párat említsünk, de érintőlegesen az olyan rokon irányzatok, mint a sludge metal is merítettek belőle. A stoner image szorosan összeforrt a médiában a marihuána fogyasztással, ami persze nem véletlen, hiszen a stílus zenekarai és rajongói is többnyire nyíltan vállalják efféle függőségüket, másrészt maga a "stoner" elnevezés is konkrétan a bódult állapotot előidéző anyagokra utal.
pl: Kyuss, Sleep, Fu Manchu, Monster Magnet, Black Tusk, Unida, Slo Burn, Hermano, Phil Anselmo, The Involution, Queens Of The Stone Age, Sheavy, Spiritual Beggars, Mannhai, Wolfmother, Mondo Generator

Skinhead-Oi:
Kétféle változata létezik a skinheadek történetének. Én megpróbálom a hivatalos verziót leírni, ugyanakkor megemlítem a másik tábor nézőpontját is. Ami vitathatatlan, hogy a skinhead mozgalom Angliából indult ki, a 70-es évek legelején. Két szubkultúra a mod* és a rudeboy** keveredéséből. „Ebből a két csoportból születtek az első skinheadek 1969 táján. Hajukat rövidre vágták, mivel gyakoriak voltak az utcai verekedések és ez a hajviselet volt a legkényelmesebb. Kedvencük volt a reggae, a futball és persze a munkásosztályhoz mindig hűek maradtak.” Ebben az időben rengeteg pakisztáni és más országokból való menekült telepedett le Nagy-Britanniában. Ez sok skinheadnek szúrta a szemét, mert a munkalehetőségeik romlottak. Ezt kihasználva a szélsőjobbos Nemzeti Front*** tagokat toborzott közülük. Ugyanakkor a skinheadek másik fele antirasszista volt, és nem felejtették el a közös gyökereket a rudeboyokkal. A neonáci bőrfejűek sorra követték el a bűncselekményeket a bevándorlókkal szemben, így az emberekben az a tévhit maradt meg, hogy minden skinhead rasszista. „A pakisztániak (“pakik”) verése –ahogy a melegek és minden különböző kinézetű divatot követő más szubkultúrához tartozók megtámadása– saját magyarázataik szerint nem rasszista vagy politikai indokkal történt. Míg a fekete és fehér skinheadek a szegényebb rétegekből kerültek ki, a pakisztániak a középosztály tagjai voltak, s jobb életkörülményeik miatt váltak célponttá. A skinheadek bandákba tömörültek és az utcán sokszor bárkinek nekitámadtak, aki nem tetszett nekik.” 1986-ban megalakul a SHARP (Skinheads Against Racial Prejudice: Skinheadek a rasszista előítéletek ellen) szervezet. Céljukként tűzték ki, hogy megismertessék a skinheadekkel a szubkultúra gyökereit, és célpontba állította a neonáci skinheadeket. (Elnevezték őket boneheadnek, mivel szerintük semmi közük nincs az igaz skinheadhez.) Később megalakul a RASH (Red and Anarchist Skinheads – Vörös és Anarchista Skinheadek), ami nem csak a rasszizmusra hívja fel a figyelmet, hanem a kapitalizmus és globalizmus elnyomásaira. Ugyanakkor a szélsőjobboldali skinheadek szerint, a „kopaszok” mindig is rasszisták voltak, és a SHARP-ok meghamisították a történelmet. „A sharp tulajdonképpen olyan skinhead ruhákat hordó, punk eszméket valló hazug, jellemtelen csőcselék, akiket ugyanúgy utálnak a jobboldali skinheadek, mint a színes bőrűek, ők ugyanis Eredeti JOBBOLDALI Skinheadet látnak a sharp-ban is.” Szerintük az antirasszista skinheadek nem mások, mint „kopaszra nyírt punkok”. Sajnálatos módon nem tudok visszamenni az időben, de a dokumentumok alapján, arra a következtetésre jutottam, hogy mindkét nézetben van logika, viszont az először említett skinhead történelemnek több köze van a valósághoz. Nehéz elképzelni olyan skinheadeket, akik jamaikaiak zenéjére járnak szórakozni és rasszisták. Tehát a gyökerekről felesleges vitázni szerintem, az hogy mivé vált, az már más kérdés. Magyarországon a helyzet még összetettebb. Hozzánk csak a 80-as évekre jutott el, és csak töredékeiben, a punkkal szoros kapcsolatban. Később 1984 körül megtörtént a szakadás, amikor a korábban baráti szubkultúrák ellenségekké váltak. A skinheadek hazánkban a jobboldalra sodródtak, köszönhetően a baloldali rendszernek, így főként a neonácik képviselték az ellenkultúrát. Ez a rendszerváltás után csak tovább erősödött, és csak az ezredforduló környékén kezdtek el megjelenni a tradicionális értékeket képviselő skinheadek, illetve a SHARP-ok. De arányaiban még így is körülbelül a 90%-a a skinheadeknek jobboldali, vagy szélsőjobboldali. Folyamatosan „harcolnak” egymással, keresik az összetűzéseket. Az ellenségeskedés gyakran tettlegességig fajul, és gyakoriak a verekedések. Manapság egyre több szélsőjobboldali zenekar alakul, köszönhetően a kialakult belpolitikai, gazdasági helyzetnek. Sok rocker, vágatja le a haját, illetve kezd el érdeklődni szélsőjobboldali (NS – nemzetiszocialista, köznyelvben neonáci) eszmék iránt. A mai helyzet annyira összetett, hogy még a jobboldali skinheadek is megosztottak. Egyesek szerint sokan csak divatból „nácik”, és csak az interneten hangoztatják a szavukat, amikor harcolni kéne, ők megbújnak. Egyes jobboldali skinheadek csak nemzeti érzelműek, és nem szimpatizálnak a náci eszmékkel. Összegezve: Magyarországon, ha laikusként nézzük egyre erősebb és összetartóbb a szubkultúra, de ha kicsit belemerülünk, láthatjuk, hogy közel sem ilyen egyszerű a helyzet. A mostani skinheadek rasszisták, és náci érzelműek, akik sokat balhéznak(verekednek stb., akik nekik nem tetszenek belekötnek).
pl:Vendetta, Vér kötelez, Archívum, Vérszerződés, Valhalla, Hunnia, Blitzkrieg

Speed-metal: - saját

A metalosok gyorsabb és vadabb zenére vágytak, ígyhát kialakult ez a stílus, mely a power-metal továbbfejlesztése.
Jellemzője: - gyors sebességű metál, a leggyorsabb metal stílus, nagy sebesség, viszont ehetőbb dallamosság jellemzi
- leegyszerűsítve:
neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore
pl: Lost Horizon, Heavenly, Skull Fist, Children Of The Dragon, Dragonforce, Agent Steel, Striker, Grave Digger, Blind Guardian

A Thrash-metal
(angol: csapkodó, cséplő-metal):

az 1980-as évek elején alakult ki a hardcore punk és a brit heavy metal új hullámának, főleg a speed metalként ismert, pörgős stílusú dalok hatására. A mozgalom az Egyesült Államokból indult, a San Francisco-i Bay Area színtér vezetésével. A thrash csapatok által kifejlesztett hangzás gyorsabb és agresszívebb volt, mint az eredeti metal zenekaroké vagy azok glam metal követőiké. A Type O Negative frontembere Peter Steele a thrash-t a "városi métely" zenei formájaként és a rap sápadtarcú unokaöccseként jellemezte. A stílus gyökerei már a 70-es években fellelhetőek. A Queen 1974-es Stone Cold Crazy dalát a legtöbben a legelső thrash metal műnek tartják (ehhez hasonló az Ogre Battle is). A Black Sabbath 1975-ös Symptom of the Universe dalának első riffje az egyik legelső thrash riffek egyike.
A thrash első konkrét előfutárai a 80-as évek legelején tűntek fel, mikor az 1970-es évek heavy metal bandáit már sokan nem tartották elég gyorsnak, vadnak. Ezzel együtt sokan nem tudtak sorsközösséget vállalni a műfaj fokozatos kommercializálódásával, valamint az akkoriban hitelét vesztett hippimozgalommal. Ugyancsak ebben az évtizedben erősödött fel a hidegháború, ezért az akkori nyugati világ fiataljainak egy részére rátelepedett egyfajta "világvége hangulat". Ebben a légkörben újult meg a metal zene, egyre inkább agresszívabb irányba tolódott el zeneileg, és szövegileg is. Fontos persze hozzátenni, hogy ez a metal szubkultúra jelen cikkben tárgyalt részére jellemző leginkább, a thrash-sel párhuzamosan kialakultak jóval könnyedebb műfajok is, mint pl. a glam rock - ide sorolhatjuk a Mötley Crüe sikereit is -. A thrash párhuzamosan fejlődött a speed metallal, de míg a speed leegyszerűsítve úgy jellemezhető, mint neoklasszikus metal zenébe integrált hardcore, és crustcore, addig a thrash zenekarok zöme a kezdetekkor inkább hardcore-t játszott metal riffekkel vegyítve. Ahogy Jeff Hanneman, a Slayer gitárosa mondta: "Mi brit heavy metal, és punk vagyunk egyszerre. Ez a két stílus fúziója." Az új évezredben a stílus nagy öregjei (Exodus, Death Angel, Nuclear Assault) nagyrészt visszatértek a közel egy évtizedes szünet után, és tehetséges fiatal zenekarok is alakultak, mint például a német Dew-Scented, a svéd Carnal Forge, a dán Hatesphere vagy a svéd The Haunted. Az új thrash csapatok közül sokan merítettek a thrash virágzását követően felbukkant göteborgi death metal-ból is, így egyfajta visszacsatolás alakult ki. Az új évezredben sok "öreg" thrash banda adott ki új albumot, amelyek nagy része igen jól sikerült (Destruction - The Antichrist, Exodus - Tempo of the Damned, Shovel Headed Kill Machine). A Testament első két lemezének legjobb dalait vette fel újra - kissé átfogalmazva(leginkább vokálisan)-, és adta ki 2001-ben Fist Strike Still Deadly címmel. A metalcore hódításával felszínre kerültek a hardcore-ból érkezett, de azóta sok metal elemet is átvett zenekarok, melyek nagy része a dallamos gitár-játékot, és a szintén dallamos éneket vette át a heavy metalból. Ugyan kevesebben, de vannak metalcore zenekarok, amelyeket talán "thrashcore" címkével volna helyesebb ellátni, mivel ők (főleg a Slayer nyomdokain haladva) a sebességet, és a thrashes riffeket vegyítik a HC-vel(ilyen pl. a svájci Cataract, vagy az amerikai Hatebreed). Itt is egy érdekes jelenség történt, mivel zenéjükben a thrash, amely eredetileg a hardcore-ból jött létre, majd azon túllépve önálló műfajjá vált, 15-20 év elteltével ismét saját gyökereivel vegyült, ezáltal létrehozva kvázi egy új (al)műfajt.
pl: Magyar: Ektomorf, Akela, Moby Dick
Külföldi: Accept, Slayer, Exodus, Destruction, Type O Negative, Death Angel, Nuclear Assault, Pantera, Sepultura, Megadeth, Anthrax, Annihilator, Sodom, Sacrifice, Kreator, Razor, Replika stb. - saját gondolataim alapján -

Név:
Jelszó:
 
   
      [Regisztráció]
Érdemes visszanézni, az esetleges változtatások megtekintéséhez.

Minden nemű felhasználás szigorúan tilos és komoly következményekkel jár!
Úgyhogy nem ajánlom! Legfeljebb csak az editor engedélyével !
Az oldal Firefox böngészővel készült.
Copyright © Hungary, Miskolc 2010-2011 Created by Kék Vivien (editor and other)
Köszönet: Bányai Lajos-nak